A munka törvénykönyve világos iránymutatást ad a pihenőidők tekintetében. A teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozók számára egységesen évi húsz munkanap alapszabadság jár. Ez a bázis mindenki esetében azonos. Vonatkozik a pályakezdő fiatalokra és a több évtizedes munkaviszonnyal rendelkező szakemberekre is. Erre az alapra épül rá az életkor szerinti pótszabadság rendszere. Ez az évek múlásával fokozatosan növeli a regenerálódásra fordítható időt.

Ennyi szabadság jár
Az életkor előrehaladtával a törvényhozó sávosan emeli a kivehető napok számát. A pótszabadságok mértéke a következőképpen alakul:
- 25 éves kortól: plusz 1 munkanap;
- 28 éves kortól: plusz 2 munkanap;
- 31 éves kortól: plusz 3 munkanap;
- 33 éves kortól: plusz 4 munkanap;
- 35 éves kortól: plusz 5 munkanap;
- 37 éves kortól: plusz 6 munkanap;
- 39 éves kortól: plusz 7 munkanap;
- 41 éves kortól: plusz 8 munkanap;
- 43 éves kortól: plusz 9 munkanap;
- 45 éves kortól: plusz 10 munkanap.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy 45 éves vagy annál idősebb munkavállaló esetében az alapszabadsággal együtt összesen harminc munkanapnyi a pihenőidő.
A magyar családpolitika elveivel összhangban a gyermekek után járó pótszabadság rendszere is változatlan marad. Lényeges, hogy ez a kedvezmény nem csupán az édesanyákat, hanem mindkét szülőt egyaránt megilleti. A plusznapok száma a gyermekek számától függően az alábbiak szerint alakul:
- egy gyermek után: plusz 2 munkanap;
- két gyermek után: plusz 4 munkanap;
- három vagy több gyermek után: plusz 7 munkanap.
Ezek a napok hozzáadódnak az életkor alapján számított kerethez. Egy idősebb, nagycsaládos munkavállaló esetében így az éves szabadság mértéke kiemelkedően magas lehet.
Külön figyelmet érdemel az apaszabadság intézménye. Ez a lehetőség a gyermek születésekor nyújt segítséget a családoknak. A 2026-os évben is tíz munkanapnyi extra szabadság illeti meg az édesapákat. Ezt a gyermek születését követő meghatározott időszakon belül vehetik igénybe. Fontos hangsúlyozni a szabályozás részleteit. Ezek a napok nem számítanak bele az éves rendes szabadságkeretbe, hanem egy attól teljesen független kategóriát képeznek.
Az év végéhez közeledve gyakran felmerülő kérdés a megmaradt szabadságok sorsa. A jogszabályi főszabály szerint a pihenőnapokat abban az évben kell kiadni és kivenni, amelyre azok járnak.
A rendszer azonban biztosít némi rugalmasságot. A munkáltató és a munkavállaló kölcsönös megállapodása alapján bizonyos napok átvihetők a következő évre. Emellett léteznek olyan kivételes élethelyzetek – mint például a tartós betegség vagy a szülési szabadság –, amikor az átvitel automatikusan megtörténik. A szabadságok tervezésekor érdemes időben egyeztetni a munkaadóval. A javaslatok elfogadása ugyanis nem automatikus kötelezettség a cégek részéről.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Székelyhidi Balázs)




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!