Az Avatar harmadik része lezsibbasztja az agyad, pedig ez lehetett volna a franchise koronaékszere

Az Avatar: Tűz és hamu végre megmutat valamit az őslakosok viselt dolgaiból. Az Avatar-franchise harmadik része tetszetősen árnyalja Pandora morális térképét, halmozza a különféle konfliktusokat és megfontolandó üzeneteket. Narratív értelemben ez az eddigi legsűrűbb epizód, de megalomániá­ja most már fárasztó méreteket ölt.

Az Avatar: Tűz és hamu könnyen a franchise utolsó része lehet. Forrás: TMDb

Annak idején az Avatart sok bírálat érte, amiért a története túlontúl ismerős, tulajdonképpen az őslakosok mellé álló sebzett lelkű, de tiszta szívű telepesek mítoszát meséli újra (lásd még Farkasokkal táncoló, Pocahontas) szemkápráztatóan látványos köntösben. James Cameron megalomániája ugyanis nem ismer határokat, az író/rendező két évtizeden keresztül kísérletezgetett, mire a technológia elért arra a szintre, hogy ne csak a macskaszerű Na'vikat tudja hitelesen életre kelteni, hanem velük együtt egy egész alternatív ökoszisztémát is, amivel az Avatar egy nagyon kortárs témát, a természetvédelmet is sikerrel tematizálta a plázába járó nagyközönségnek. Azonban technológiai erődemonstráció ide, ökotudatos üzenetek oda, Camerontól akkor sem lehetett elvitatni, hogy még úgy is egy piszok jó rendező volt, aki mesterien keverte egymással az akciót, a kalandot és a melodrámát – nem számít, hányszor találkoztunk már hasonló alapfelállással, Dávid és Góliát csatájával, a természetet kizsigerelő emberi kapzsisággal, vagy a más világok közt szövődő szerelemmel, az Avatar egy izgalmasan elmesélt történetté állt össze.

Az Avatar: Tűz és hamu kissé túllőtt a célon a több mint három órás játékidejével. Forrás: TMDb

Az Avatar új világot teremtett

A bombasztikus kasszasiker ellenére az első rész mégsem vált tömegkulturális jelenséggé, nem lepnek el minket az Avataros pólók és bögrék, nem születnek vicces mémek vagy érdekes internetes teóriák. A Na’vik sikere leginkább a mozira korlátozódott: egyfelől mert az Avatarnál a technológia valóban a kiemelkedő siker legfőbb oka (a nagy technológiai újítást bemutató filmek mindig érdeklik a közönséget, lsd még: Elfújta a szél, Hófehérke és a hét törpe, Ben Hur, Star Wars, Terminátor 2., Jurassic Park, Mátrix, stb.), minden szempontból a sötét mozitermekre tervezett filmélményt nyújtott (nem csak a 3D vagy az IMAX miatt). 

Az Avatar annyira élethű világot teremtett, hogy a mai napig nem lehet fogást találni rajta, másfelől viszont az ismerős történet nem hozott semmiféle újítást a már máshonnan ismert mitológiában (szemben az előbb hozott filmes példák némelyikével), és nem rendelkezett kellően ikonikus karakterekkel sem, a kék színű Na’vik aigha lakják be bárki gyerek szobáját.

Az Avatar: A víz útjával aztán Cameron megmutatta, hogy ebben a világban tényleg van még több is, nem csak a technológiáról és a tudattalanunkban szunnyadó mítoszok felelevenítéséről (vagy a dollármilliókról) szól ez a franchise, amit a közönség is meghálált: A víz útja is ott trónol minden idők legsikeresebb mozifilmjei között. Meghallgattattak a kritikusok imái, és a folytatás sokkal összetettebb történetet hozott, amiben a régi és új szereplők közti konfliktusokat már családi kapcsolatok mélyítették el (Jake és Neytiri családot alapított, befogadták dr. Grace rejtélyes módon fogant lányát, és bemutatkozott Quaritch ezredes fia is), miközben Pandora világa is tovább tágult a vízivilág élőlényeivel, a Metkayina törzzsel és a tulkunokkal. Az alapvető törésvonalak azonban változatlanok maradtak, így A víz útja kicsit olyan, mint egy nagyobbra szabott visszavágó Jake tizedes és Qua­ritch ezredes között.

Az Avatar új főgonosza, Varang sikerrel mossa össze az eddig egyértelmű morális határokat. Forrás: TMDb

Az Avatar: Tűz és hamu azonban végre foglalkozik olyan témákkal is, amikről az óvilágról szóló romantikus történetek rendszerint megfeledkeznek, miszerint a törzsi kultúrákat sem csak naiv és joviális, a természetet tisztelő, spirituálisan magasan álló törzsek alkották. A harmadik rész ha nem is rajzolja teljesen újra az emberek és a Na’vik közti törésvonalakat, jelentősen megbolygatja azokat. Az új filmben bemutatkozik a Hamu népe, ezek a könyörtelen martalócok, akik magasról tesznek a külső fenyegetésre vagy Eywa törvényeire. 

Tulajdonképpen fanatikus sátánisták, és a bibliai párhuzamok egyáltalán nem ritkák az új Avatarban. 

Karakterüket pusztán a főboszorkány Varang alakján keresztül ismerjük meg, ám ez is elég ahhoz, hogy ne csak egyszerű gonoszként tekintsünk rájuk. Cameron érthető emberi motivációval ruházza fel az istentagadó őslakosokat: az erőben és az erőszakban hisznek, hiszen gyengék vállalni a természet kegyetlenségét, inkább bűnbakot keresve megtagadják Eywát. A Tűz és hamu az ördögi fanatikusok szerepeltetésével minden korábbinál élesebben von párhuzamot a természetrombolás és az istentagadás, illetve a természet és Isten között.

Quaritch ezredes Avatar harmadik részére a franchise legizgalmasabb karakterévé vált. Forrás: TMDb

Jake családja is megosztott, főleg azután, hogy az előző részben elvesztették a legidősebb fiukat. Valószínűleg a filmvilág egyik legkülönlegesebb családjáról van szó, mivel valamilyen értelemben minden második tagja kiválasztott: Jake ugye már az első részben felvette Toruk Makto nevét (aki megüli a sárkányt és egyesíti a klánokat), de mostanra terhessé válik neki a titulus, az archetipikus férfi kérdései feszítik szét, miszerint nehéz egyszerre családfőként és vezetőként is helytállni, ami Jake esetében emberi mivoltával is bonyolódik. Hiába az avatar test, ő továbbra is ember. 

A népek együttélésének problematikája ezúttal a családon belül tör a felszínre, hiszen a gyerekek mind félvérek, Neytiri gyűlölete viszont az emberek iránti fájdalmában új erőre kap. 

Különösen a család fogadott tagja, Quaritch ezredes fia, Miles kerül emiatt nehéz helyzetekbe, aki a film legszerethetőbb karaktere, és egy ponton ő is kiválasztott szerepbe kerül: az első ember lesz, akit Pandora fiziológiai értelemben is befogad. Jake és Neytiri fiatalabb fia, a bizonyítási vágytól fűtött Lo’ak is a kiválasztottak útjára téved, amikor véghez visz egy nagy hősi tettet, ami még az apjának sem sikerült, ám az ő karakterének sokkal erősebb mozgatórugója a bűntudat és a klasszikus felnövéstörténet. A leginkább messianisztikus figura azonban kétségkívül Kiri, akinek a fogantatására most már Cameron is egyértelmű választ ad, és ha mindez nem lenne még elég, a családi dinamikákat tovább bonyolítják az egymással szerelembe eső fiatalok, akik korukból adódóan még teljesen más megfontolások mentén hozzák a döntéseiket, mint a szüleik.

Kiri az Avatar-univerzum leginkább messianisztikus figurája. Forré: TMDb

A társadalmakon és a családon belüli ellentétek túl az új Avatarban a személyen belüli konfliktusok is új színezetet kapnak. Quaritch ezredes az első részben nem rendelkezett túl összetett motivációkkal, a második részben azonban ezek a fia feltűnésével elkezdtek összekuszálódni, és most a harmadik részben aratja le a babérokat. Bármennyire is elvakult figura, a tisztessége elég támadhatatlan, miközben rafinált főgonosz, aki kijátssza egymás ellen a szereplőket, és amíg korábban mindig csak a parancsra hivatkozott, mostanra egyértelműen személyes üggyé vált a Jake-kel való háború, akivel mégis többször egy oldalra keverednek. 

Quaritch ezredes film legizgalmasabb karaktere, akiért mindig lehet izgulni, hogy vajon hogyan dönt. Vele kapcsolatban az Avatar-filmek szállóigéjének számító „Látlak téged” is sokkal érdekfeszítőbb, mivel Quaritch egyik fő tulajdonsága, hogy nem nyitja ki a szemét.

James Cameron nem igazán vádolható ötlettelenséggel vagy önismétléssel, narratív szempontból ez a harmadik rész a legérdekesebb, ugyanakkor mindezek dacára mégis a Tűz és hamu az eddigi legfárasztóbb rész. Megalomániában ezúttal mércét tévesztett a mester, mert a film több mint háromórás, és amikor beindul a finálé darálója, már nem a katarzis kerít a hatalmába, hanem a vágy, hogy végre kijussunk valahogy a vetítésről levegőt venni.

További kritikáink:

• Tőrbe ejtve: Ébredj fel, halott ember
• Zootropolis 2.
• Predátor: Halálbolygó
• Örökké veled?