Az eső rész társadalomkritikáját szórakoztató volt, de nem különösebben újszerű, a filmet leginkább a miliő és frappáns dialógusok emelték társai fölé. A folytatásban látott a high-tech villa settingje már távolról sem volt olyan megkapó – sőt, a szöges ellentéte volt az első rész klasszikus helyszínének –, miközben kissé hátrébb szorult a bűntény feltárása is, mert Johnsonnak rengeteg kommentárja volt a világ dolgaihoz. Ez koncepcióként továbbra is izgalmas kísérletnek tűnt, de Az üveghagyma establishment-ellenessége már inkább erőltetettnek és sekélyesnek hatott, semmint eredetinek.
Johnson az Ébredj fel, halott ember esetében is tele volt társadalmi kommentárokkal, de ezek ezúttal sokkal természetesebb módon bújnak meg a filmben: egy jelenetben például az egyik karakter végigveszi az összes divatos konzervatív/republikánus témát, aminek pár perccel később ellent is tart, amikor egy másik gyanúsított kimondja, hogy mire feleszmélünk, már idiótának ábrázoltak minket a Netflixen. És pont az ilyen szellemes önreflexiók teszi Johnsont az egyik legizgalmasabb kortárs amerikai rendezővé.
Hasonló témájú cikkeink:
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!