65 évet várt a feleségére a jóképű férfi, ami ezután történt arra álmunkban se gondoltuk volna

Hollywood a könnyed limonádék felől mintha egyre inkább a komolyabb hangvételű dramedy felé fordulna: David Freyne saját ötletéből írt és rendezett filmje, a Mindörökké veled? egy izgalmas koncepcióval és rengeteg érzelemmel tölti meg a sokat látott romantikus műfajt: Elisabeth Olsen hősnőjének a túlvilágon kell választania élete két nagy szerelme között.

Mindörökké veled? Az életen nincs mi lett volna ha, de a filmek világában néha eljátszhatunk a gondolattal. Forrás: TMDb

Hollywood az elmúlt száz évben szinte minden létező variációt, formulát, ötletet kipróbált már a romantikus komédiákkal, a streaming pedig szinte kiölte a mozikból a romantikázásra is alkalmas műfajt. Kiemelkedő bevételi eredményeket a közelmúltból egyedül a 2023-as Imádlak utálni tudott felmutatni, illetve idén a Bridget Jones negyedik installációja is magabiztosan szállította a nézőket ott, ahol bemutatták – a tengerentúlon például nem játszották a mozik, Amerikában csak streamingen volt elérhető. Ezek minőségéről gondoljunk bármit is, egyik sem az eredetisége miatt fog megragadni bárki fejében. Mivel nem könnyű bármi újat vagy merészet mutatni a nézőknek ebben az eleve alapvetően sekélyesnek titulált műfajban (erre az idén Oscar-díjjal jutalmazott Anora ugyan pont rácáfol, de ez a pici szerzői film a romantikus komédiák szempontjából mégis teljesen irreleváns, olyan műfaji zsonglőrködést vonultat fel a modern kori Csipkerózsika-törénet), ezért mintha az amerikai stúdiók is elindultak volna abba az irányba, hogy könnyed limonádék helyett inkább a több drámát ígérő dramedyknek szavaznak bizalmat.

Mindörökké velük: kész is van a szerelmi háromszög. Forrás: TMDb

Mindörökké veled? Várj, ezt még átgondolom...

Tavaly az Apple mozikban is megfuttatott filmje, a Scarlett Johansson főszereplésével készült Vigyél a holdra című asztronautás komédiája radar alatt maradt (sajnos, pedig a közelmúlt egyik legjobban megírt romantikus vígjátékáról volt szó), annak ellenére, hogy minden ízében klasszikus műfaji film, idén viszont a Többesélyes szerelemben Dakota Johnson szerelmi háromszöge nagyon is foglalkoztatta a közönséget. Celine Song író-rendező filmje 100 millió dollárt kalapozott össze, témafelvetései (kiüresedett kapcsolatok, tárgyiasítás, kapitalista értékválság, stb.) sikerrel szólították meg az urbánus közönséget, még ha mindezt súlyos aránytévesztéssel is tette, és romantikus komédiakánt egyáltalán nem működött (Song sikertelenül próbálta összeházasítani a klasszikus műfaji kereteket a saját mondandójával).

A szerelmi háromszög nemcsak a romantikus komédia, hanem általában a mozi egyik legjobban bevált eszköze (a közelmúltból a Zendayával készített Challengers című sportdráma mutatta meg ezt a legjobban), mivel megunhatatlan konfliktusforrás. 

Lehet drámai vagy komikus is, de a kérdések mindig ugyanazok: hogyan döntök, jól döntök-e, és képes vagyok-e viselni a döntéseim súlyát?

Az Apple új romantikus komédiája (amit a Vigyél a Holdra!-hoz hasonlóan előbb a mozikban mutatnak be) azzal emeli a téteket, hogy a döntés nem életünk végéig, hanem az örökkévalóságig szól. Joan (Elisabeth Olsen) ugyanis a Mindörökké veled?-ben azzal a lehetetlen kérdéssel találja szembe magát, hogy a halála után döntenie kell élete két nagy szerelme között. Larryvel (Miles Teller) hatvanöt év házasság köti össze, közös gyerekek, unokák, egy beteljesedett szerelem, ezzel szemben viszont ott áll a beteljesületlen szerelem izgalma is, mivel első férje, a háborúban hősi halált halt Luke (Callum Turner) több mint fél évszázadot várt rá a túlvilágon. Larry házsártos, de szerethető, emberi figura, vele szemben Luke épp a tökéletesség terhét nyögi, mivel valójában ő is csak ember. Mégis, itt a romantikus hős archetípusa feszül neki egy már kipróbált, megbízhatóságot és nyugalmat nyújtó apuka típusnak, mondhatnánk akár azt is, hogy a valóságnak. 

A Mindörökké veled?-ben nem is annyira a két archetípus közötti választás az izgalmas, mint inkább az, ahogy megversenyezteti egymással a jelent a múlt pátoszával, a valóságot az ideákkal és a vágyakkal, ami a mai tömegmédia világában sajnos aktuálisabb, mint valaha reméltük volna. Merhetünk-e többet, szebbet álmodni, vagy egyáltalán jól mérjük-e fel ezeket a reményeket? 

David Freyne saját ötletéből írt és rendezett filmje ebből a szempontból erős párhuzamokat mutat az idei év harmadik fontos szerzői filmes dramedy-jével, a Mágikus, merész, meseszép utazással (érdemes elolvasni ez erről szóló cikkünket), amiben a szereplők ugyancsak az emlékeikbe alámerülve próbálják megoldani az életüket, ám a Mindörökké veled? egy sokkal szabályosabb, közönségcsalogatóbb mozi.

Az élet súlyát végső soron a döntéseink határozzák meg. Forrás: TMDb

Ne nagyon legyen kétségünk afelől, hogy Joan kit választ végül (vagy mégis?), a film ügyesen végigzongorázza a romantikus komédiák paneljeit, ám az odavezető út a dramedyk kellemes érzelmi hullámvasútját kínálja, miközben a fantasztikum rendkívüli mértékben dobja fel a melodrámát. 

A film egy pillanatig sem bocsátkozik komoly metafizikai elmélkedésekbe, a benne látható túlvilág-koncepció csupán egy izgalmas kulissza, ami számos humoros geget szül – a választható öröklétek száma például szinte végtelen, a rasszista vagy a férfimentes világoktól a hedonizmus birodalmáig.

Meglepően hétköznapi, vasútállomások, hotelszobák, szürke folyosók váltogatják egymást, kicsit mintha a Truman Show-ban téblábolnánk (és erre akad is egy szellemes utalás). Azonban akár egy felépített stúdióban, akár egy fiktív túlvilági várakozóteremben, akár a hétköznapi rögvalóságban élünk, egy visszatérő kérdés akkor is mindig foglalkoztatja az emberi elmét, ha tudjuk, hogy teljesen értelmetlen: mi lett volna, ha?