Meccslabda
A Challengers izgalmas, vagány film arról, amit mond az ember, amit tesz, és amire valójában vágyik.
Az állandó játszmázások eleinte lehetetlenné teszik a tisztánlátást, ám ahogy a karakterek érnek, és egyre jobban felvállalják saját magukat, hibáikkal, vágyaikkal együtt, úgy tisztulnak a kapcsolataik is.
A film kulcsmondatát Zendaya ejti el, mikor a teniszt két ember közti kapcsolatként definiálja, és amíg a két fiú tinédzserként még a másik legyőzése miatt verseng, addig felnőtté érve már a játék maga lesz a cél.
Luca Guadagnino filmjének egyetlen szépséghibája, hogy egy alkalommal mintha össze akarná mosni a férfias bajtársiasság és a homoszexualitás fogalmait. Az említett jelenetben a két férfi annyira belemerül Zendaya csókolgatásába, hogy észre sem veszik, hogy a lány közben csendben háttérbe vonult, és már csak egymással csókolóznak a lendület hevében. A férfiak csókjelenete lehetne csupán egy vicces geg, de túl sokáig húzódik ahhoz, hogy ne fogjunk gyanút a szándékosságra. Ismerve a rendező eddigi legsikeresebb filmjét, a férfi szerelemről szóló Szólíts a nevedent, ez nem is lenne olyan meglepő – ám ha ezen az apró botláson túllendülünk, akkor a Challengersnél többet nem sok film árul el a felnőtté és a férfivá válásról.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!