Frank Herbert Dűne című regénye a sci-fi történetének egyik csúcsteljesítménye. Mérföldkő volt abból a szempontból is, hogy nem egészen sci-fi, félig inkább fantasy, mint A Gyűrűk Ura vagy a Trónok harca. Szinte feudális világot látunk, csak épp az űrben, és közben a mágia is jelen van, még ha nem is így hívják. A sci-fi sem csak egyszerű kulissza: a Dűne posztapokaliptikus történetnek is beillik, Herbertet egyértelműen érdekelte a környezetvédelem és az ökológia. Arrakis sivatagbolygója egy emberi életre alkalmatlan pusztaság, miközben az univerzum háborúi a planétán bányászott fűszerért folynak, ami behelyettesíthető a kőolajjal, vagy bármilyen meg nem újuló energiaforrással.
Herbertet nemcsak a jövő, de a múlt is érdekelte, különösen a Közel-Kelet történelme annak minden messianizmusával és vallási fanatizmusával. A részben a jordániai Rum vádiban és Abu-Dzabiban (a Liwa oázisban) forgatott film alapjául szolgáló regényt megihlette T. E. Lawrence élete is, és alighanem Herbert sem kerülte el az amerikai mozikban az Arábiai Lawrence című nagy hatású klasszikust, David Lean és Peter O’Toole mesterművét, ami egy generáció számára tette ellenállhatatlanul vonzóvá a sivatagot (enélkül talán a Tatuin bolygó sem létezne).
A Dűne hatása felmérhetetlen, nyilvánvalóan megihlette a Star Wars-filmeket is, sőt egyedül George Lucas tudta felülmúlni a sci-fi és a fantasy összeházasításában. Herbert nélkül talán se Luke Skywalker, se a Mátrix Neója, se Harry Potter nem lenne világuk messiása. A magyar fantasyrajongók számára kifejezetten revelatív élmény lehet először találkozni a Dűne univerzumával, hiszen a M. A. G. U. S. márkanév alatt futó regények és szerepjáték világát is nagyban formálta ez a klasszikus.