Miközben Herbert sorra írta a történet folytatásait, halála után pedig a fia szőtte tovább Arrakis fonalát, a hetvenes években Hollywoodot is elkezdte foglalkoztatni az adaptáció gondolata. A regényt megfilmesíthetetlennek tartották, és elsőre tényleg kudarcba fulladt a próbálkozás: Alejandro Jodorowsky rendezőre, a zseniális, őrült művészfilmes két lábon járó sztereotípiájára (A vakond és a Szent hegy alkotójára) bízták a projektet, ami hiba volt. A fáma szerint nem olvasta a könyvet, a filmet tizennégy órásra tervezte. A Pink Floydot már megnyerte a zenéhez, szerepelt volna a filmben Salvador Dalí, Orson Welles és Mick Jagger, a főhőst pedig a rendező tizenkét éves fia játszotta volna. A látványt olyan legendák tervezték, mint Jean Giraud (Moebius) képregényrajzoló és H. R. Giger (utóbbi később Oscart kapott A nyolcadik utas: a Halál gyilkos ufójáért). A pénzt nyelő, széteső produkciót leállították, de a szakma berkeiben sokan látták az ambiciózus munkálatokat, amelyek végül így vagy úgy, de utat találtak a filmtörténetbe.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!