Alexander Payne rendezése 1970 telén nyit egy New England-i bentlakásos középiskolában, a Barton Gimnáziumban. Mint arra az eredeti cím, a The Holdovers is utal, minden évben van néhány diák, akik nem utaznak haza az ünnepekre, hanem az iskolában töltik a téli szünetet egy tanár és némi személyzet felügyelete alatt. Ez a zárt szituációs alaphelyzet emlékeztet a nyolcvanas évek zseniális tinivígjátékára, a Nulladik órára, csakhogy ezúttal nem a diákok a főszereplők, és nem is az ő kegyetlen világuk áll a történet fókuszában. Eleinte ugyan öt tinédzser húzza meg magát a gyéren fűtött épületben, de aztán négyen közülük megszerzik szüleik engedélyét az egyik apa által rögtönzött téli nyaraláshoz. Hírmondójuk, Angus Tully szüleit viszont nem sikerül elérni, ő tehát marad a közutálatnak méltán örvendő Paul Hunham történelemtanár és a fiát gyászoló szakácsnő, Mary Lamb pártfogása alatt.
Hármójuk közül talán leginkább Hunham (Paul Giamatti jutalomjátéka) a főhős, ő változik a legtöbbet a történet során, ahogy végre előbújik a csigaházából. Mindennel lehet vádolni, csak azzal nem, hogy szereti a gyerekeket. Mintha megragadt volna abban az ókorban, amit tanít. Régimódi, amennyire csak lehet, és ebben rendíthetetlen is, ezért sem szeretik, se a főnöke, se a kollégái, és legkevésbé a diákok. Őt nem érdekli semmilyen protekció, a téli túlórát is megúszhatta volna, ha nem buktatja meg egy gazdag pártfogó fiát. Sokat elmond róla, hogy az iskolaigazgató a tanítványa volt, szinte egész életét az iskola falai között élte le.
A hivatásának él, őszülő halántékú agglegény, se kutyája, se macskája.
Miközben a külvilágban a fiatalokat tizedeli a vietnámi háború, Hunham elkényeztetettnek tartja a gazdag diákokat, köztük Angus Tullyt (Dominic Sessa). De aztán egy összezárva töltött téli szünet alkalmával rájön, hogy a sikeres szülők gyerekeinek sem fenékig tejfel az élete, sőt megeshet, hogy hátrányosabb helyzetű kortársaiknál is kevesebb szeretetet kapnak. Ezt az alsóbb népréteget képviseli Mary Lamb (Da’Vine Joy Randolph), akinek egyetlen fia esett el a háborúban, és még nem tért magához a gyászból. Összességében mindhárman sosem volt vagy nemrég elvesztett családjukat keresik. A boldogság keresésében leginkább egymásra, embertársaikkal való őszinte és empatikus kapcsolataikra számíthatnak, különösen a mizantróp Hunham.
