A Bridget Jones: Bolondulásig című amerikai–brit–francia film története a káoszból halad a rendezettség felé, mivel Bridget azokon a romokon próbál talpra állni, ami szépen felépített életükből maradt szerelme halála után. Az új rész ebből a sztoriból kiindulva lehetne egy csöpögős limonádé is, de szerencsére sikeresen elkerüli a gyászban való hosszadalmas és mély elmerülést.
Aki látta a történet korábbi részeit (Bridget Jones naplója, Bridget Jones: Mindjárt megőrülök!, Bridget Jones babát vár) tudja, hogy azokban a történetmesélés során a káosz főhősünk életében egyre csak nő, és ezeket a hullámokat a legtöbb esetben ő maga kelti. Gyakran bizonytalansága vagy vehemenciája idéz elő olyan történéseket, amelyek nehezebbé teszik életét és örök célját, hogy megtalálja az igaz szerelmet. Az új részben teljesen más a helyzet, hiszen a jelenlegi életét jellemző kaotikus állapot rajta kívülálló ok miatt jött létre.
Azzal, hogy férjét megölték és egyedülálló anyává vált, elérkezik élete legnehezebb próbatételéhez: hogyan tudja megoldani, hogy elégséges legyen annak a két személynek, akik a legfontosabbak neki a földkerekségen: a gyermekeinek.
Több kulcsjelenet is van a filmben. Akadnak olyanok, amiken nagyon lehet nevetni, ilyen például a patikai jelenet a töménytelen mennyiségű megvásárolt óvszerrel és a sorban mögötte álló reakciójával, aki nem más, mint a fia tanára. Emlékezetesek a nőgyógyászánál játszódó részek is, a kiválóan alakító Emma Thompsonnal. De az egyik kulcsmondatot mégis édesapja mondja ki a kórházi ágyán:
Nem elég túlélni. Ígérd meg, hogy élsz is, Bridget!
Jones pedig felszívja magát és megpróbál rendet teremteni az életében. Persze az elején a tőle megszokott módon kicsit meg is bolondul, de minderre szükség van ahhoz, hogy végül felnőttként és anyaként is helyt tudjon állni.
A mostanáig főleg tévésorozatokat jegyző Michael Morris rendező jó érzékkel igazgatja a történet szálait, ami tele van utalásokkal a korábbi részekre. Visszaköszön a butuska szoknya, a nagyibugyi, és a régi barátok is mind megtalálják helyüket a sztoriban.
Sőt könnyen dekódolható metaforákat is használ a filmben, ilyen például a fehér bagoly, illetve Bridget Jones frizurája.
Az új Bridget Jones-film majdnem nagyon jó lett
Az alkotásnak ugyan jó a vonalvezetése, szerethetők a szereplők és jó a történet is, azonban nem jutott elég idő a legfontosabb szerelmi szál kibontására. Bemutatják, hogy Bridget és a gyerekek hogyan dolgozzák fel a gyászt. Látjuk, ahogy főhősünk talpra áll, újra élvezi az életet, majd több okos és felelős döntést hoz.
De hogy hogyan, miért és mikor vált egy alig ismert férfi a párjává, és foglalta el Darcy helyét a családjukban, azt nem bontották ki és mélyítették el eléggé.
Pedig nagyon kívántuk, hogy érjünk el a „minden jó, ha a vége jó” érzéshez, de ehhez ez a befejezés kevés. Amennyire jól indul a film, annyira összecsapott a vége. Pedig a Bridget Jonest alakító Renée Zellweger nagyon igyekszik, de nem működik a kémia közte és a Scott Wallikert alakító Chiwetel Ejiofor (12 év rabszolgaság) között.
Ennek ellenére a Bridget Jones: Bolondulásig egy szerethető, a történet előző részeinél jobb film, amin lehet sírni és nevetni, sőt vannak olyan pillanatok, amikor ezt egyszerre tehetjük meg. A korábbi részeket ismerők számára kötelező darab, de azok is megkedvelhetik, akik csak most kapcsolódnak be Bridget Jones bolondos világába.
