Az Európát érintő szeizmikus tevékenység felét Görögországban regisztrálják, így ebből a szempontból ez a terület a legsebezhetőbb zónák közé tartozik. Viszont a Földközi-tengeren a szökőár jóval kisebb pusztításra képes, mivel a földrengések ereje viszonylag mérsékelt, másrészt a Földközi-tenger vízfelülete jóval kisebb, mint az óceánoké, ami csökkenti a hullámok magasságát.
A legutolsó nagy szökőár 1956-ban pusztított Görögországban: a Richter-skála szerinti 7,7-es erősségű földrengést követően 25 méter magas vízfal zúdult Amorgósz szigetére, majd Egyiptomot is elérte a 2-3 méter magasságúra „szelídült” hullám. Akkor mindössze négy ember életét követelte a szörnyű természeti csapás, a jelenlegi turisztikai fejlettség mellett azonban sokkal több áldozatot követelt volna, így például Rodosz a görög Phuket-szigetté válhatott volna.
Az utóbbi kétezer év alatt mintegy kéttucatnyi szökőár pusztított a Földközi-tengeren. Szíciliában és Egyiptomban több tízezer ember halt meg 365-ben, amikor a Richter-skála szerint 8,3-es erejű földrengést hatalmas szökőár követte. A libanoni és szíriai tengerpart mentén 551-ben, Egyiptomban a XIV. században, Messinában pedig 1908-ban jegyeztek fel halálos áldozatokat is követelő szökőárakat.
Szakértők szerint a cunamik – a tenger alatti földrengések vagy vulkánkitörések által keltett, nagy hullámhosszú hullámzás – 80 százaléka a Csendes-óceánon koncentrálódik, 10 százaléka az Indiai-óceánon, 5-10 százaléka pedig a Földközi-tengerre esik. Egyedül a Csendes-óceán térségében működik – 1948 óta – szökőár-előrejelző rendszer, amelyben jelenleg 26 ország vesz részt. Sem az Indiai-óceán, sem a Földközi-tenger térségében nincs ilyen. Görög földrengéskutatók már megtették az első lépéseket, hogy feltérképezzék a szökőár által veszélyeztetett területeket és kidolgozzák az előrejelző rendszer alapjait.
(Híradó/National Geographic)
tűz
Egy busz kigyulladása lehet véletlen, de ha háromszor megtörténik, annak oka van
