Seszták Ágnes: A köztévé, újra és újra megsértve a pártatlanság elvét és követelményét, egy kormánycsatornát vizionált elénk, s hogy kétségeink ne legyenek a miért felől, a hírek között olvashattuk, hogy Rudi Zoltán a televízió adósságának elengedését kéri. Annál a televíziónál, ahol csak egyszer kellene felülvizsgálni a fizetéseket, a menedzserszerződéseket, a végkielégítés után visszatértek, a nyugdíjas főállásúak helyzetét, hogy a közvélemény szembesüljön, kiknek a zsebébe ömlik a tengernyi pénz a költségvetésből.
Hogy erről szó se essék, létszükséglet Hiller, Gyurcsány, Lendvai, Kuncze, Szili, Dávid, Lengyel, Kéri, Heller és társaik állandó beszéltetése, mutogatása. Ezen a karácsonyon már a látszatra sem adtak. A hetvenvalahány vendégből talán négyen voltak, akiket az ország másik fele is nézett volna. És a Demokrácia csatorna, Hiller klasszika-filológus pártelnök propagandagyára még el sem indult.
(Magyar Nemzet, 2005. január 5.)
Túl gyors volt ahhoz, hogy józan legyen
