Papp László Tamás: Kétségtelen, hogy a második világháborúban az igazság nem a nácik, hanem a szövetségesek oldalán állt. De ez nem jelenti azt, hogy Drezda vagy Hamburg lakóinak hálálkodó emlékoszlopot kellene emelniük a vétlen polgári lakosságot sújtó, katonailag teljesen értelmetlen terrorbombázásokért. Az a föltétlenül jogos cél, hogy a népirtást és a háborút elindító náci államot le kell győzni, nem indokolja és nem menti fel a vétlen német polgári lakosokkal szembeni kegyetlenkedéseket. Ugyanúgy nem kell nekünk sem köszönetet mondanunk nagyanyáink megerőszakolóinak. Ahogy a doni hadsereg más népek leigázásáért harcoló magyar katonái nem hősi halottak, úgy a szovjet haderő kegyetlenkedő tagjai sem azok. Márpedig az emlékművek így önmagukban őket is dicsőítik. Tehát vagy a Vörös Hadsereg emlékműveit kell áttenni a Szoborpark történelmi lomtárába, vagy melléjük kell állítani valahol a főváros központjában civil áldozataik – a megerőszakolt nők – emlékművét.
(Népszabadság, 2005. február 24.)

Csak a legokosabbak érnek el 7 pontot ebben a vegyes műveltségi kvízben