Leistvánozták Gyurcsányt

A magyar kormány március 15-i, erdélyi presztízsveszteségének négy hasábon örvendő román lap, az Adevarul nemes egyszerűséggel Istvánnak keresztelte el mind Gyurcsány Ferenc magyar kormányfőt, mind Terényi János bukaresti magyar nagykövetet. A kolozsvári Krónika szerint Gyurcsányt cinikus és hiteltelen hangvétele miatt fütyülték ki Erdély-szerte.

Erdély-szerte lehurrogták a magyar kormányt a magyarság ünnepén – írta az Adevarul című román lap. A legtekintélyesebb napilapnak számító orgánum is beszámolt a marosvásárhelyi megemlékezésről, ahol az újság közlése szerint az egybegyűlt, mintegy háromezer magyar füttykoncerttel fogadta Gyurcsány felolvasott szavait.

Az erdélyi magyar nyelvű orgánumok mellett 3–4 román napilap is foglalkozott a március 15-i megemlékezésekkel.

A marosvásárhelyi Népújság beszámol arról is: Terényi János, Magyarország bukaresti nagykövete olvasta fel az üzenetet. A szövegben többek között az szerepelt: „Március 15. arra is emlékeztet, hogy nemzetünk felemelkedése más nemzetekkel együttműködésben, az egymás iránti kölcsönös megértés és tisztelet szellemében valósulhat meg. A magyar kormány felelősséget érez azért, hogy a nemzet tagjai méltósággal és egyenlő esélyekkel teljes életet élhessenek a szülőföldjükön”. A tömeg füttykoncerttel, „áruló”, „nem kell Gyurcsány” felkiáltásokkal, pfujozással fogadta a magyar miniszterelnök üzenetét – tudósít a magyar lap.

Az Adevarul, nem túl gondos szerkesztői magatartásról tanúskodva, mind Gyurcsányt, mind Terényit Istvánnak nevezi.

A Krónika című kolozsvári lap kiemeli, hogy nemcsak Marosvásárhelyen, de Kolozsvárott és Csíkszeredán is kifütyülték Gyurcsány szavait, amit nem lehet pusztán a Magyarországról importált politikai ellentétek számlájára írni. Bakk Miklós vezércikkében rámutat, „Nem csupán a december 5-i népszavazás kimenetele, az MSZP és SZDSZ erdélyi közérzületet semmibe vevő akkori kampánya kapta meg a tegnapi hurrogásban a formátlan alakot öltő, de mégis egyértelmű elutasítást, hanem egy politikafelfogás is. Az a felfogás, amely a párbeszédet, a néppel való szóba állást olyan alkalmi lehetőségnek tekinti, amelyben nem a kommunikáció címzettje, esetünkben: az erdélyi magyar a fontos, hanem egy egészen más közönségnél elérhető eredmény. Gyurcsány esetében az üzenetmutatvány ugyanis az otthoni szavazók ingatag középtáborához szól, és annak demonstrációja kíván lenni, hogy lám, ő és kormánya tud nemzetül beszélni. Nem a magyar politika ellentétei gyűrűztek be tehát az erdélyi közéletbe, hanem az erdélyiekhez intézett szó cinikus eszköziesítése kapott elutasítást.”