Solymosi Frigyes: Ezt már azért sem tehettük, mert a szovjet katonák nem felszabadítóként viselkedtek. Bennünket – jogosan – egy ellenséges ország lakosainak tartottak, akik megtámadták hazájukat, akikkel azt csinálhattak, amit akartak. Nem véletlen, hogy a lakosság nem virágcsokrokkal, örömujjongással fogadta őket – mint a franciák az amerikaiakat. Életem legszörnyűbb éjszakája volt, amikor Keszthelyen, már apa nélkül, édesanyámmal összebújva, remegve hallgattuk a háziasszonynak a szomszéd szobából átszűrődő sikoltozását, és azért imádkoztunk, hogy a katonák bennünket ne látogassanak meg. Hiába biztatott a másnap már lehiggadt, hozzám igen kedves tatár kapitány, hogy „jó bolsevik lesz belőled”, az az éjszaka maradandó emléket hagyott bennem.
(Népszabadság, 2005. április 6.)
origo.hu
"A hétszentségit neki!" – Kocsis Máté nem hagyta szó nélkül Tseber Roland fenyegetőzését
