Süddeutsche Zeitung (sueddeutsche.de)
A baloldali napilapnak adott interjújában az egyik legismertebb német komikus, Harald Schmidt kifejtette, lassan elege van a hatvanadik évforduló kapcsán mindent elárasztó Hitlerrel kapcsolatos beszámolókból.
„Információ-raktáram jelenleg teljesen tele van a Vezérrel kapcsolatos információkkal. A Hitler és az Atombomba és a Hitler kokaint csepegtetett a szemébe című tudósításokat már képtelen voltam követni.” Szerinte egyre újabb, amúgy mellékes témákat derít fel a sajtó: „A Vezér gondoskodik az eladási számokról, garantálja a kvótát” – vélekedett Schmidt.
Welt am Sonntag (wams.de)
A konzervatív napilap vasárnapi kiadásában Paul Flückinger Az eurónak már 2007-ben jönnie kell címmel mutatja be Észtország uniós tagságának egy esztendejét.
Észtország éllovasnak számít az egy főre eső strukturális támogatások felhasználásban is. 104 euró per fős átlagukkal az észtek az egykor különösen Nyugat-kompatibilisnek számító magyaroknál hatszor több támogatásban részesülnek.
Neue Zürcher Zeitung (nzz.ch)
A konzervatív svájci lapban Franz Haas Ellenállás az ellenállókkal szemben címmel foglalja össze az olasz nemzeti ünneppel kapcsolatos vitákat.
Minden évben komoly vita robban ki Olaszországban a röviddel április 25-i nemzeti ünnep előtt. E napnak Milánó német megszállásának végére és az olasz fasizmus alóli felszabadulásra kellene emlékeztetnie Itália lakóit. Ebben az évben a vita különösen heves volt a kerek évforduló, Berlusconi esetleges részvétele, valamint egy vékonyka könyv megjelenésének okán. A könyvet az ismert történész, Alberto Cavaglion publikálta, aki egy provokatívnak szánt írással az ellenállás „bebalzsamozott mítoszának” varázsát kívánta megtörni. A neves baloldali Einaudi kiadó azonban az érvényes szerződés ellenére elutasította a könyv publikálását, így az máshol jelent meg. A Corriere della Sera című lap ezzel a címmel kérdezett rá a könyv jelentőségére: Valóban cenzúra volt?
A legegyszerűbb annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy miért mondta le Berlusconi némi habozás után hétfőn a milánói dómtéren tartott rendezvényen a részvételét. A kormányfő eddig mindig talált valami kibúvót, amivel a legjelentősebb állami ünnepről történő távolmaradását megmagyarázhatta. Állítólag fontos ügyek szólították el Milánóból, s általában szardíniai villájában tartózkodott. Idén azonban, tekintettel meggyengült kormányára, kijelentette szövetségeseinek, tiltakozása ellenére eleget tesz hazafias kötelezettségének. Az Északi Liga és a Nemzeti Szövetség számára ez a nap amúgy is csak kommunista propaganda. Az olasz miniszterelnök végül azonban meggondolta magát, és nem ült fel a milánói emelvényre a veterán partizánok közé, mivel a Corriere közvélemény-kutatásai szerint füttykoncertre számíthatott volna. Először miniszterelnöksége során elfogadta a római köztársasági elnöki palotában megrendezett ünnepségre szóló meghívót. A milánói tömeggyűlés darázsfészkébe Berlusconi nyugodt belügyminiszterét, Pisanut küldte, aki mindent türelmesen elviselt.
Bonyolultabb Alberto Cavaglion „La resistenza spiegata a mia figlia” című könyvének esete. Az ismert történész a könyve előszavában magyarázza 16 éves lányának írt levelében, miért vetette papírra legjobb barátainak tanácsa ellenére a következő sorokat. Cavaglion a Piemonti Ellenállás Intézetének munkatársa könyvével a partizánháború retorikai hamisításai ellen kívánt tiltakozni, és a „politikailag korrekt baloldali bebalzsamozókat” óhajtotta néhány kellemetlen igazságra emlékeztetni. Amit nagy hozzáértéssel tett meg, láthatóan a provokációban is kedvét lelte.
A cenzúra kérdése még paradoxabbá teszi a könyvet. A hagyományosan baloldali Einaudi kiadót már régóta felvásárolta Berlusconi médiabirodalma, aki azonban sohasem avatkozott be ideológiai alapon a publikációs programba. S ez a visszafogottság odáig terjed, hogy a jobboldali médiabirodalmában egy olyan könyvet cenzúrázhatnak, amely nem elég baloldali. A jóindulatú despota, úgy tűnik, megadja ideológiai alattvalóinak az udvari bolondok szabadságát? Az Einaudinál azt állítják, hogy a döntésnek nincs ideológiai háttere, Cavaglion könyve egyszerűen nem illett a kiadói sorozatba. A szerző szerint 40 kínosnak ítélt oldal törlését várták el tőle az Einaudinál, ezért döntött egy új kiadó mellett. Az Einaudi kapkodva összeválogatott régóta ismert partizán témájú irodalmi szövegekkel pótolta Cavaglion könyvét.
Cavaglion munkája nem tesz hozzá elementárisan újat a partizántörténtek évfordulóra időzített áradatához, de téziseit rendkívül hatékonyan tálalja. A szerző szerint az ellenállás nem forradalmi mozgalom, hanem bandák színes gyülekezete volt. Nem ők döntötték meg a fasizmust, hanem az magától dőlt össze. A háborút a szövetségesek amúgy is megnyerték, a részint romantikus harcosok támogatása nélkül, akikből gyakran tévedésből lett ellenálló. Ahol ráadásul nehéz az igazság és igazságtalanság között a történtek szürke zónában különbséget tenni. Éppen ezért elérkezett az ideje a patetikus felvonulások és az ünnepnap felszámolásának.
A legtöbb kérdésben Cavaglionnak igaza van. A jó partizán mítosza, amire a jó, a tisztességes Olaszország alapul, már jó ideje meglehetősen avasnak számító történet. Elgondolkodtató, hogy a szerző ezzel a könyvvel beállt abba a kórusba, mely hivatalosan is az ellenállás ellen küzd. Berlusconi kormányának jobbszárnya és ennek befolyásos médiaapparátusa szorgosan dolgozik azon, hogy egyforma megítélésben részesítse az egykori háborús ellenfeleket. Szerintük Mussolini egykori Saloi Köztársaságának harcosait és „nemes vereségüket” éppen olyan tisztelet kell hogy övezze, mint a partizánokat. Hiszen akkor – a gyakran idézett szürke zóna miatt – nem volt lehetséges dönteni a jogos és jogtalan között. Eme revizionista megközelítés szerint tehát nem kell erkölcsi különbséget tenni a fasizmus és antifasizmus között.
origo.hu
Orbán Viktor: Sokan voltunk, és egyre többen leszünk! - Képek
