Újabb felújítás kezdődött, újabb dugóval. Tegnap kora reggeltől hatalmas torlódás volt a HÉV felújítása miatt Békásmegyer és a városközpont között. Az illetékesek – és az autósok reményei – szerint mától jobb lesz a helyzet.
A dugóban állók közül az egyik pék fél nyolckor a Római-fürdőnél állva arra panaszkodott a Reggel munkatársának, hogy hatkor indult Békásmegyerről, és még csak eddig jutott másfél óra alatt. A kenyérnek pedig már régen a boltokban kellett volna lennie a kenyérnek. – A Dob utcába megyek, az még legalább egy óra. Így is személykocsival jöttem, mert teherautóval egyáltalán nem tudnék közlekedni. De így sem haladok jottányit sem, bedugult az egész út – mérgelődött a kenyeres.
A mögötte araszoló sofőr kertész, szintén sietne a rekkenő hőségben tikkadozó virágokhoz. De, ahogy az előtte haladó pék, ő sem tud busszal közlekedni, kénytelen autózni. Egyórás késésben volt, amikor beszélt a lap munkatársával, de úgy számította, lesz abból kettő is. Mégsem ideges: ő már megszoktam a kényelmetlenséget. – Magyarországon bármi megtörténhet – mondta. Már ekkora dugó láttán sem lepődöm meg. Holnap biztosan jobb lesz a helyzet, mindig az első nap a legszörnyűbb – teszi hozzá a középkorú férfi, majd derűsen továbbhajt. Persze mindössze néhány métert.
Közben ötpercenként érkezik egy HÉV-pótló busz a Római-fürdő megállóba. Egy sárga mellényes zavarelhárító férfi irányítja az embereket. – H1 a Batthyány tér felé, H2 az Árpád hídhoz! – kántálja, amint megáll a kék csuklós. Mindhiába, már a lépcsőkön sincs tapalatnyi hely. Egy ember sem tud felszállni a buszra a mintegy tíz várakozó közül. A többség mérges, a többiek reménykednek, hogy majd a következőn le tudnak ülni. Persze újra csalódniuk kell.
– A HÉV tízpercenként jár, a Batthyány térre induló metrópótlóra is tíz percet vártam Békásmegyeren – panaszolja egy anyuka a másiknak várakozás közben. – Összegyűlt egy HÉV-et megtöltő tömeg, de a buszra csak a harmada fért fel. Nyomorogva. Egymáshoz préselődve utaztunk idáig, levegő nélkül. Karcsika nem bírta tovább, le kellett szállnunk levegőzni – törli meg aggódva hatéves forma fia homlokát. A gyermek már láthatóan jobban van, de megjön a busz és újra fel kell szállniuk a tömegbe. Eddig mindösszesen hét perc volt az út, így a neheze még hátravan.
– Dunabogdányból jövök, ahonnan körülbelül egy óra az út a Váci útig – szól ki a fekete sportautó lehúzott ablakán a fekete hajú fiatal fiú. – A Filatorigátnál szokott kezdődni a tumultus, most már Békásnál dugó volt. Dupla annyi ideig fog tartani az út, mint eddig. És ami a legbosszantóbb, még egyesben sem lehet tartósan haladni – bosszankodik Bolda Zoltán.
– Ma jöttem utoljára autóval, már így is fél órája úton vagyok. Bele sem merek gondolni, mi lesz a Flórián tér után, amikor elfogy a buszsáv! Fel voltam készülve, hogy nagy dugó lesz, de ekkorára nem számítottam – kiáltja utánam egy zöld kisautóból Szabó Emő.
Nyolc óra huszonnyolc perckor szálltak fel a HÉV-pótlóra. Kilenc óra két percre értek a Batthyány térre – írja a cikkíró. A Filatori-gáttól a Bogdáni útig lépésben haladt csak a busz: a buszsáv is tele volt személyautókkal.
A pénteki ígéretek ellenére sehol egy rendőr, aki visszaterelné őket. De mi még így is viszonylag gyorsan megúsztuk. A pénteken még tizenöt perc hosszú utat most háromszor annyi idő alatt tettük meg. Autóval mindez két órába tellett volna.
(Forrás: Reggel)
origo.hu
Elképesztő, mit mondott a tárgyalásán a karateedző, aki felrúgott egy fiút a szolnoki kalandparkban
