Fehér Béla: Grant kapitányként térdre borulva teszem le a fegyvert minden szillagszemű nézőnk előtt, akikkel egy cipőben evezünk, s akik a tévé távirányítójával kelnek és fekszenek, s talán még a hitvesi ágyban is azt szorongatják, mert életük legtökösebb döntése, hogy ma is miket választottak, és makacsul kitartanak mellettünk, egészen addig, míg éjfélt zengenek a harangok, de mit lehet tenni, ha egyszer a többi televízió nézhetetlen szemetet lapátol az önök meghitt otthonába, egymást követik a trágya műsorok, a kettő közötti reklám direkt fáklyás menet, nem véletlen, hogy mi megelégszünk a huszonhat perces reklámblokkal, hogy több idő maradjon az örök értékekre, persze vigyázat, a reklám is érték, mert mi lenne velünk, ha a mosóporunk nem intelligens buborékokat eregetne a fehérneműbe, és a mosás végén ön ott állna valami megsárgult, gyanús illatú repgatyával.
(Magyar Nemzet, 2005. június 29.)

Illegálisan gyűjtötte a színesfémet a guberáló, milliókat keresett