Kő András: A fényképek is őrzők a strázsán. Őrzik a napfelkeltét és a naplementét. A megismételhetetlent, a rendkívülit. Ki gondolta volna 1956-ban, hogy ötven évvel később ezek az amatőr felvételek úgy vonulnak majd be egy kiállítóterem falaira, mint a vadvirágok a rózsák között: szerényen, de ünneplőbe öltözve, kicsit lehajtott fejjel, de szeplőtlenül. Hát így gyülekeznek a fotók a múzeum fényképtárának asztalain, hogy jövőre megmutassák arcaikat és fennen hirdessék a forradalom üzenetét. A fényképek készítői az élet krónikásai, akiknek „nyelvezetét” a világ minden részén megértik.
(Magyar Nemzet, 2005. július 6.)

A firnyákosok simán kijátsszák a vasárnapi fűnyírási tilalmat