Der Spiegel (spiegel.de)
A baloldali hírmagazinban Georg Mascolo és Bernhard Zand A gonoszság magja című, a laptól szokatlan, biblikus párhuzamokat ébresztő írásában a polgárháború szélén tántorgó Irakkal foglalkozik.
Szunnita öngyilkos kommandók vérfürdőket rendeznek a siiták között, hogy polgárháborúba kényszerítsék az országot. Ahelyett, hogy Irak az egész régió demokratikus fénysugara lett volna, a szétesés fenyegeti az országot: minden népcsoport a nagyobb önállóság felé kacsintgat. A mindennapos gyilkosságok már áttekinthetetlenné váltak Irakban, a véráldozat egyre elviselhetetlenebb. Politikusok, vallási méltóságok, gyermekek és idősek válogatás nélküli lemészárlása már elérte a tömegpusztítás nagyságrendjét. Ali al-Szisztani ajatollah szerint az ország a népirtás állapota felé halad.
Az iraki siiták idős vezére, aki eddig megfontoltságra szólította fel hittestvéreit, nem a túlzások embere. Ezerszámra pusztultak el erőszakos halállal civilek, rendőrök. A mindenütt leselkedő halál mögött semmilyen mintát nem lehet felfedezni, vélte az iraki belügyminiszter, aki szerint semmilyen terv nincs a válogatás nélkül lecsapó terror mögött.
Ez a vélemény azonban nem vesz figyelembe egy fontos körülményt: az öngyilkos merényletek áldozatai szinte kizárólag siiták, akik körülbelül az ország lakosságának 60 százalékát adják, míg a terrorcselekmények irányítói, mindenekelőtt az al-Kaida helyi vezetője, al-Zarkavi ezzel szemben szunnita. Ők szeretnének egy polgárháborút kirobbantani, ami az etnikai és vallási értelemben is megosztott ország végleges összeomlásához vezetne.
A polgárháború már régen megkezdődött, ez nem csak Bagdad lakóit tartja rettegésben, akiknek a mindennapjait teszi pokollá, hanem éppen úgy félelemben tartja az amerikai elnököt is, akinek történelemben betölteni szándékozott pozícióját veszélyezteti. Irak hosszú polgárháborút követő szétesése éppen az ellenkezője lenne annak, a békés, demokratikus és prosperáló fejlődésnek, amivel George W. Bush katonai beavatkozása az országot és régiót meg kívánta ajándékozni. Pontosan ezért kerüli az amerikai kormány – melynek Irakban állomásoztatott 139.000 katonája messze nem elegendő -, hogy a rendet és a biztonságot garantálja.
Jóllehet még nem tombol Bagdadban a nyílt helységharc, mint az 30 évvel ezelőtt a libanoni fővárosban történt, a bibliai figyelmeztetés azonban már félreérthetetlenül áll a falakra írva, hiszen a szunniták és siiták közötti konfliktus pontosan azokban a negyedekben szedi áldozatait, ahol az ötmilliós nagyváros különböző vallású lakói eddig békésen éltek egymás mellett.
„Soha sem mentem szabadságra ilyen leverten”, mondta Mohammed Szalih, 30 éves általános iskolai tanár. „Már az én diákjaim is kezdik egymást szunnitaként és siitaként szidni. A gonosz magját már elvetették, s az naponta beérik.”
Aiham al-Szamarrai szerint, aki az elmúlt heteket Washingtonban töltötte, szintén a polgárháború szélére sodródott az ország. Az áprilisban távozott ideiglenes kormány energiaminisztere számos baráttal rendelkezik a Bush-kormányzaton belül, s azon kevesek közé tartozik, aki megbízható kapcsolatokkal rendelkezik a felkelő csoportokkal is. Ezen csoportosulások elsődlegesen azt szeretnék elérni, Samarrai szerint, hogy visszaszorítsák a siiták választásokkal legitimált befolyását. A legfontosabb iszlamista dzsihád csoportok Samarrait hivatalos levélben tették meg közvetítőjüknek, az ő feladata, hogy követeléseiket továbbítsa a megszálló hatalmaknak. Az al-Zarkavi vezette al-Kaida csoport nem része e csoportosulásnak.
A al-Zarkavit támogató csoportok leválasztása és megosztása a bagdadi és washingtoni kormányzat bevallott célja. Ez a vegyes támogatói csoport Szaddam Husszein egykori híveiből, munkanélküli katonákból, arab nacionalistákból, csalódott törzsfőnökökből és egyszerű bűnözőkből áll. Amennyiben a csalódott irakiakat sikerülne megenyhíteni – akiket az amerikaiak csak „POI”, „Pissed off Iraqis”-ként emlegetnek – az ország megbékítési esélyei nem is állnának annyira rosszul, vélik a washingtoni terrorszakértők. Egyelőre azonban kevéssé látszik, hogy a terroristák megosztása eredménnyel járna, sokkal inkább úgy tűnik, nekik sikerül az országot a teljes káoszba taszítani.
Az elmúlt napokban a hőmérő higanyszála Bagdadban elérte az 50 fokot. Ezzel egy időben a város megélte azt amire még a háborút követő hónapokban is alig volt példa: egyszerre omlott össze a három legfontosabb ellátórendszer. A központi olajvezeték ellen Bagdadtól északra elkövetett merénylet következtében megszűnt az áramellátás, és csak akadozva képesek az üzemanyag-szükségletet kielégíteni. A rendkívüli hőség következtében még súlyosabbá vált a már hetek óta tartó vízhiány; az a poshadt folyadék, mely a bagdadi vízcsapokból csöpög, élvezhetetlen. A városi villamoshálózat mindezek tetejébe csak napi négy órán keresztül képes a fogyasztókat ellátni.
origo.hu
Az EP-ülésen dühöngött Magyar Péter
