Tisztelt Főszerkesztő Úr, kedves Karcsi!
A véleményedre vagyok kíváncsi. Szerinted van-e valami társadalmi hasznossága és fontossága annak, hogy hol lakom, és az ingatlant, amiben lakom, mennyiért vettem, és a megváltozott körülmények miatt mennyiért akarom eladni? A közszolgálati televízió jövője, és a nézők, a mi megrendelőink érdeke szempontjából van-e jelentősége annak, hogy hány ingatlan értékesítő céget bíztam meg az ingatlan értékesítésével. Befolyásolja-e a rám bízott közvagyon sorsát, hogy én, illetve szüleim, családom adózott jövedelmünkből mit vásárolunk, és mennyiért? Szerinted van-e kapcsolat az én 2003-as ingatlanvásárlásom és a mai közfunkcióm között? Szerinted mi a mozgatórugója annak, hogy az általad vezetetett lap nem az MTV valós folyamataival, hanem személyemmel, nevetségesen szerény vagyonommal, ismerőseimmel, barátaimmal, gyerekkori osztálytársaimmal és azok ismerőseivel foglalkozik és nem azzal, hogy tavaly több mint 3 milliárd forintot takarítottunk meg, hogy az idén az első félévben először az MTV történetében tartottuk az üzleti terv sarokszámait, növeltük a bevételeinket és nézettségünket. Miért nem azzal foglalkozik a Népszabadság, hogy évente egy magyar állampolgár 950 forintért kap egy csatornát, 1900 forintért kettőt, ugyanis 19 milliárd forintból gazdálkodunk. Miért nem ez a végtelen botrányos alulfinanszírozottság veszélyezteti a demokráciát, és miért az én lakásvásárlásom a botránykő?
Talán tudod, de ha nem, tájékoztatlak, hogy a 18 évesnél idősebb magyar lakosság 72 %-a a Magyar Televízióból szerzi be az információit. Van miről írni, van téma bőven, munkatársaim és én állok rendelkezésetekre, de csak akkor, ha érdemi, a televíziózást és a magyar társadalmat érintő ügyekben kérdeztek, nem pedig szamárságokról. Mint a legfontosabb országos napilap elsőszámú vezetőjét kérlek, konzultálj munkatársaiddal, hogy ne bértollnokként kívánják a véremet venni, hanem kritizáljanak mulasztásaimért, azokért a rossz döntésekért, amelyeket esetleg hoztam, és méltassák eredményeinket, hogy ebben a fanyalgó, rosszindulatú országban ne a hülyeség és a destrukció hatalmasodjon el, hanem az építés, a jószándék jellemezzen minket.
Végezetül, ha a Blikk újságírója küldte volna azokat a kérdéseket, amelyeket másolatban neked is elküldök, nem csodálkoznék. De ezek Haszán Zoltán és a Népszabadság kérdései, azé az emberé és azé az orgánumé, akiről és amelyről szakértelmet, tisztességet és javítani akarást, minőségi újságírást feltételezünk. Szeretném, ha a két orgánum viszonya nem romlana meg a személyemet ért rágalmak miatt, nem szeretném, ha a hírműsorainkban a Népszabadság kiadójának és szerkesztőinek vagyoni helyzetével, kabátszerzési technikáival, magánéletével foglalkoznának kollégáim. Felületünk van bőven, pénzünk ugyan kevés, de tudjuk, rágalomhoz nem kell sok. Figyelmedbe ajánlom Botticelli Rágalom c. képét, azokat a hatalmas füleket, amelyekkel a befogadó közeg imádja, szívja magába a rágalmat. Kérlek, ne őket szolgáljátok, hanem azokat az embereket, akik a valóságra kíváncsiak, mert felelős döntéseket akarnak hozni magán-és közfunkciójukban egyaránt.
Köszönettel:
Dr. Rudi Zoltán
MTV Rt elnök
Karcsi!
Köszönöm elismerő szavaidat, általában lendületesen csinálok mindent, de azért megfontoltan. A pátosz sem áll tőlem távol, mert mélyen hiszek abban, amit csinálok. Szeretem a hivatásomat, szerettem riporter, szerkesztő, műsorvezető, főszerkesztő, hírigazgató, programigazgató lenni, végigjárni minden lépcsőfokot, amit egy televízióban lehet, és noha meglepő, de szeretem az elnöki teendőket is. Nem a velejáró elavult, ostoba tekintélytisztelet miatt, hanem mert nagyon magas fokú vezetői kreativitásra ad lehetőséget.
Sajnos, soraid nem nyugtattak meg. A Népszabadság egy korábbi írásában azt tartotta fontos információnak, hogy én egy Leisztinger Tamás nevű üzletemberrel vitorláztam. Ha így lenne sem szégyellném, hanem még büszke is lennék rá, mert amit tudok Leisztinger Tamásról, az azt bizonyítja, hogy egy rendkívül okos, felkészült, fiatal, bátor üzletember. De nincs így. Lapod valamilyen internetes oldalról tájékozódott, amely valóban azt tartalmazza, hogy az egyik bankár kupa legénységében a nevezettek között szerepelt Leisztinger Tamás neve. Feltehetően nevezése csak a pozíciójának és a Magyarországon oly megszokott tekintélytiszteletnek szólt, maga az érintett, azaz Leisztinger nem szokott vitorlázni állítólag, ezen a versenyen sem vett részt, nekem pedig mint meghívottnak sejtelmem sem volt, hogy a szervezők őt is nevezték erre a hajóra. Ezzel szemben ti azt állítjátok lapotokban, hogy Leisztinger úr kormányozta azt a hajót, amelynek legénységében Rudi Zoltán is ott volt. Sajnos, ez egy valótlan tényállítás.
Azt írod, hogy a Népszabadság magánéletemmel, ismerőseimmel nem kíván foglalkozni. Ezzel szemben kedves gyerekkori barátnőm, Vadász Márta nevét úgy említitek, mintha valamilyen összeesküvés részvevője lenne. Tudod Karcsi, 1976-ban, amikor Mártát 14 évesen megismertem, nem volt elképzelésem arról, hogy később milyen munkatársai, ismerősei, feladatai lesznek. Soha semmilyen összeférhetetlen tevékenységet nem végeztem sem Mártával, sem mással. Nem is találtatok erre vonatkozó bizonyítékokat, merthogy nincsenek, de a sejtetéssel megpróbáltátok rossz híremet kelteni.
Korábbi cikketekben írtok Zala László barátomról. Amikor 1982-ben az egyetem aulájában megismerkedtem Lacival, talán elhiszed, nem sejtettem, hogy később keresett ügyvéd lesz, akinek számos ügyfele között vagyonos nagyvállalkozók is vannak. A siker már csak ilyen, előre nem látható, aztán ha bekövetkezik, Magyarországon szégyenkezni kell miatta. Ők a barátaim, ismerőseim, nem üzlettársaim, és semmilyen becstelen, támadható tranzakciót nem folytattam velük. Írásotok viszont ezt igyekszik bizonyítani, bizonyíték nélkül.
Azt írod, részben idézve engem, hogy nem kívánjátok bértollnokként a véremet. Nem nyugodtam meg ettől a mondattól, mert azok a kérdések, amelyeket Hasszán Zoli hozzám eljuttatott, arra engednek következtetni, hogy titeket nem a Magyar Televízió, nem a demokrácia állapota, nem a műsoraink minősége, nem a Magyar Televízió végzetes alulfinanszírozottsága foglalkoztat, hanem minden lehetséges eszközzel, csúsztatással, időpontok, személyes dolgok összekeverésével megpróbáltok hírbe hozni. Ha bármiben ludas lennék, nem írnék ilyen levelet Neked, sem pátoszosat, sem lendületeset. Lapítanék, és várnám, hogy ebben a következmény nélküli országban majd jön egy újabb botrány, ami eltereli a figyelmet az „enyémről”.
Kedves Karcsi!
Nincs összeférhetetlenség, nincs botrány, nem loptam, nem csaptam be senkit. Szüleimmel vásároltam egy ingatlant, mert szükségem volt rá, és most szeretném eladni, mert már nincs rá szükségem. Ennyire egyszerű a dolog. Ha szerinted az általatok gondosan kiderített tények és célzottan megfogalmazott kérdések alapján bármiféle összeférhetetlenség vagy tisztességtelen momentum feltárható, akkor nincs miről beszélnünk, mert ha a valóságot ilyen hangon lehet interpretálni, akkor csak azt tudom tenni, hogy nem olvasom a lapotokat, és megpróbálok ragaszkodni a normalitáshoz. Remélem, nem vesztem el azokat a barátaimat, akiket mesterien hírbe hoztok velem együtt. Remélem, a családom nem bizonytalanodik el a csúsztatások hallatán, és remélem, hogy ha létezik valamilyen fajta legeslegfelsőbb bíróság, akkor ott rosszul fogjátok érezni magatokat.
Időközben felfedeztem Hasszán Zoli barátom kérdéseiben még egy csúsztatást: Pivarnyikné dr. Juhász Emőke, akit a Jogi Osztályunk alkalmanként az MTV képviseletével bíz meg, nem tanácsadó a Magyar Televízióban, hanem több más szakemberrel együtt bonyolult ügyekben képviseli az MTV-t szerény díjazásért, és természetesen nem adtam neki megbízást, hogy adja el a saját lakásomat. Hozzáteszem, ha ilyen tettem volna, akkor se lenne összeférhetetlen, ezt Te ugyanolyan jól tudod, mint én. Barinkai Péter személyének kapcsolatba hozása ezzel az ingatlanvásárlással és eladással összefüggésen totális abszurd. A tanú című filmre kezd hasonlítani ami történik. Barátilag mondom: Barinkait tényleg nem ismerem. Ha ismerném se lenne semmilyen összeférhetetlenség abban, hogy Rudi Zoltán és szülei pályázaton megvesznek egy ingatlant, amit két éve sikertelenül árul egy ingatlanforgalmazó cég.
Kedves Karcsi!
Nincs üldözési mániám, jól alszom esténként, boldog, teljes életet élek. A korábban megjelent cikk, a most megfogalmazott kérdések számomra egyértelműen azt bizonyítják, hogy Rudi Zoltán a céltábla. Nem méltó ez egy magát komolynak pozicionáló laptól, de állok elébe. Tisztázzatok minden kérdést, ha ebben lelitek örömötöket. Egyébként örömmel olvastam Bárdos Andrissal készült nagyinterjútokat, amiből kiderül, hogy a kereskedelmi televíziók testesítik meg a közszolgálatot Magyarországon. Ha ezt gondoljátok és ezt közlitek, akkor vagy megvettek titeket, vagy fogalmatok sincsen a valóságos folyamatokról, tényekről. Ha érdekelnek kutatási eredmények, szívesen küldök neked, addig is jó szórakozást a TV2 és az RTL Klub műsoraihoz.
Nem szeretném megsérteni a levéltitok védelméről szóló jogszabályt, ezért tájékoztatlak, hogy ezeket a gondolatokat személyes internetes naplómban megjelenítem.
Baráti üdvözlettel: rudizoli
(Forrás: rudizoli.freeblog.hu)
