Amikor a Fradi csak kikapni járt Diósgyőrbe

A labdarúgó NB I idei utolsó fordulójában pénteken este 20 órakor a DVTK stadionjában lép pályára a Ferencváros csapata, amely a múlt század hetvenes éveinek végén, nyolcvanas éveinek elején négy egymást követő mérkőzésen kapott ki a vasgyári csapattól. A négyből három összecsapáson moccanni sem lehetett a stadionban, rendre 25 ezer tomboló néző figyelte a Fradi vendégjátékát. Mi most azt a négy DVTK–Ferencváros mérkőzést idézzük fel, amikor a budapesti csapatnak esélye sem volt a győzelemre.

A hetvenes évek végén Nyilasi Tibor sem győzni járt a Fradival Diósgyőrbe Fotó: MTI

Különös, furcsa levelet kézbesített a Magyar Posta Miskolcra 1976. október 11-én, hétfőn. A feladója Eneb Ferenc volt, a címzett Szabó Géza, a DVTK labdarúgócsapatának vezető edzője. A levélben az állt, hogy botrány tör ki a DVTK stadionjában akkor, ha a miskolci csapat le meri győzni a Ferencvárost. Eneb Ferenc budapesti lakos volt, de a levélen szerencsi postabélyegző állt. Aztán a furcsaságok folytatódtak. A mérkőzés eredeti kezdési időpontja 14.00 lett volna, de ezt az utolsó pillanatban 13.30-ra módosította az MLSZ. Egyet viszont nem tett meg a szövetség: a változásról nem értesítette a klubot. Így a városba kitett falragaszokon a 14.00-s kezdés szerepelt. Ám, ha azt hinnénk, hogy mindez hátrányosan érintette a DVTK-t, tévedünk. Egy órával a hivatalos kezdés előtt, azaz 12.30-kor egy gombostűt nem lehetett leejteni a stadionban – 25 ezer néző szorongott a lelátókon.

Rendőrség, szurkolók, DVTK-stadion a hetvenes években
Fotó: Fortepan

A DVTK elvette a Fradi veretlenségét

A Fradi veretlenül érkezett Miskolcra, ráadásul azt ezt megelőző fordulóban 3-0-ra legyőzte az Újpesti Dózsát. A Népstadionban 72 ezer néző előtt rendezett mérkőzésen a Ferencváros egészen magas színvonalú játékot nyújtott. Talán pont ez a győzelem volt az, amely kissé elaltatta Dalnoki Jenő csapatát. 

A meccs:

Labdarúgó NB I, 1976/77, 10. forduló: DVTK–Ferencváros 3-2 (1-1)
Diósgyőr, 25 ezer néző. Vezette: Müncz (Egervári, Fehér II.)

DVTK: Veréb – Szántó, Salamon, Váradi, Martis, Oláh (Fükő), Tatár, Hajas – Borostyán, Polyák, Fekete. Edző: Szabó Géza.
Ferencváros: Hajdú – Martos, Bálint, Rab, Vépi – Nyilasi, Ebedli, Onhausz – Pusztai (Kelemen), Szabó (Mucha), Magyar. Edző: Dalnoki Jenő.
Gól: Bálint (11-esből a 27.), Oláh 37., 47. – 11-esből), Ebedli (60.), Fekete (67.)

Hogy mennyire megviselte a Ferencvárost ez a nem várt vereség és a bajnokságban a veretlenség elvesztése, arra két momentum. Amikor Müncz György a 90. percben lefújta a mérkőzést, a dühös Ebedli a közönség közé rúgta a labdát. Müncz bíró ekkor – tehát már a lefújás után – piros lapot mutatott fel a ferencvárosi játékosnak.

 A Fradi mestere, Dalnoki Jenő nem is volt hajlandó nyilatkozni a mérkőzés után.

„Mit nyilatkozzak? Látták…” Ennyi jelent meg a másnapi Népsportban, amely a meccs legjobbjának a DVTK kapusát, Veréb Györgyöt választotta meg – ő 8-as osztályzatot kapott.

Ebedli Zoltán (a labdával) a nézők közé rúgta a labdát, piros lapot kapott
Fotó: MTI

Hiába az előzetes, fenyegető levél, semmiféle botrány nem tört ki a stadionban. Az viszont tényleg nem mindennapi, hogy ezt a meccset sem a tévénézők, sem a rádióhallgatók nem követhették figyelemmel. 

A rádióban ekkor épp szünetelt a Körkapcsolás, mert az MLSZ és a magyar sportvezetés egy-egy oktondi tagja gyakorlatilag betiltotta a műsort. Az indok? A Körkapcsolás a bunda melegágya – így szólt az ítélet.

Így azután ebből a fordulóból a rádió hallgatói mindössze a Csepel–Újpesti Dózsa mérkőzést hallhatták, mást nem. A Fradinak még egy okból jött nagyon rosszul ez a vereség. A következő hét szerdán ugyanis a keletnémet Dynamo Dresden ellen kellett pályára lépniük a Bajnokcsapatok Európa Kupájában. Bár az első, budapesti összecsapást 1-0-ra megnyerte a Fradi, a drezdai visszavágón 4-0-ra kikapott, így kiesett. Ami az 1976-77-es bajnokságot illeti, az a Vasas nyerte meg, a Ferencváros bajnokként csak a harmadik helyen végzett.

A Fradi kapura sem lőtt 1978-ban

1978. február 25. Az argentínai labdarúgó-világbajnokság miatt sűrített menetrendben zajlottak az NB I küzdelmei. A Népsport egyenesen a forduló mérkőzésének kiáltotta ki a DVTK és a Fradi miskolci összecsapását. Pedig, ha ránéztünk az NB I akkori állására, 21 fordulót követően a Ferencváros a hatodik, a DVTK a nyolcadik helyen állt a tabellán.

A meccs:

Labdarúgó NB I 1977-78, 22. forduló: DVTK–Ferencváros 2-0 (0-0)
Diósgyőr, 25 ezer néző. Vezette: Lauber (Egervári, Geiger.)

DVTK: Veréb – Szántó, Salamon, Váradi, Kutasi – Oláh, Fükő, Tatár – Borostyán, Fekete, Görgei. Edző: Szabó Géza.
Ferencváros: Hajdú – Megyesi, Bálint, Rab, Vépi – Nyilasi, Ebedli, Mucha – Kelemen (Takács), Szokolai (Esterházy), Magyar. Edző: Dalnoki Jenő. 
Gól: Fükő (66.), Oláh (73.)

Mondanunk sem kell, középcsapatok mérkőzése ide vagy oda, teljesen megtelt a DVTK stadionja. Újra 25 ezer néző szorongott a lelátón, ami akkoriban egyáltalán nem volt szenzáció. Ráadásul a Fradi vendégjátéka akkor is vonzónak számított, ha a zöld-fehérek most éppen gyengén szerepeltek a bajnokságban.

Dalnoki Jenő (az álló sor bal szélén) sok nagy csatát vívott a DVTK csapatával
Fotó: Fortepan

Ám a mérkőzés egyáltalán nem hasonlított a két csapat 1976-os összecsapására. A DVTK kapusa, Veréb György 0-s osztályzatot kapott, mert a jelentések szerint ezen a mérkőzésen egyáltalán nem ment lövés a kapujára. Ez pedig a Fradi nagy szégyenének bizonyult. 

A Népsport kőkemény kritikát fogalmazott meg Dalnoki Jenő csapatával szemben, amely kritikán alul focizott Miskolcon.

Ennek aztán később meg is lett az eredménye, mert bár a bajnokságot az Újpesti Dózsa nyerte meg, a Fradi a második, a DVTK pedig a harmadik helyen zárta az NB I 1977-78-as kiírását. A Diósgyőr ebben a bajnokságban 19 győzelmet szerzett, a Fradi 18-at, hogy mégis Nyilasiék végeztek a második helyen, azt annak köszönhették, hogy csak ötször kaptak ki, míg a Diósgyőr kilencszer.

Egy ismeretlen Fradi-verő csatár nagy napja

Nem kellett sokat várni az újabb Diósgyőr–Ferencváros összecsapásra, mert a következő bajnokság őszi idényében, 1978. november 25-én ismét Miskolcon találkoztak a felek. Ráadásul a Fradi ekkor épp listavezetőként látogatott a DVTK stadionjába, míg a hazaiak a negyedik helyen tanyáztak. Ez aztán tényleg rangadó volt a javából. Ráadásul a mérkőzés napja a magyar labdarúgás nagy ünnepe is volt: 25 évvel korábban, 1953. november 25-én nyert 6:3-ra a magyar labdarúgó-válogatott Londonban Anglia ellen.

A meccs:

Labdarúgó NB I, 1978-79, 13. forduló: DVTK–Ferencváros 1-0 (0-0)
Diósgyőr, 25 ezer néző. Vezette: Mohácsi (Drigán, Barna.)

DVTK: Szabó – Szántó, Salamon, Teodoru, Kutasi – Oláh, Tatár, Kerekes (Váradi) – Szalai, Grolmusz (Tokár), Magyar. Edző: Szabó Géza.
Ferencváros: Zsiborás – Tepszics, Bálint, Major, Vépi – Takács, Mészöly, Ebedli (Pogány) – Martos, Szokolai, Mucha (Giron). Edző: Friedmanszky Zoltán.
Gól: Grolmusz (78.)

Egy ma már teljesen elfeledett, a nagyközönség számára ismeretlen játékos, 

Grolmusz Gyula gólja döntötte el a rangadót. 

Az összeállításból kitűnt, hogy a Fradi két legjobb játékosa, Nyilasi és Pusztai sem lépett pályára. Nyilasi azért nem, mert az 1978-as világbajnokságon kapott piros lapja miatt az MLSZ eltiltotta.

Ez volt sorozatban a harmadik olyan DVTK–Ferencváros összecsapás, amelyen a zöld-fehérek vereséggel távoztak Miskolcról.  A lefújás után a közönség tombolt, hosszú ideig el sem akarták hagyni a stadiont. De ezzel nem volt vége, mert 1980. június 14-én következett az újabb miskolci mérkőzés, amely sorozatban a negyedik ferencvárosi vereséget hozta el, egyben a legsúlyosabbat.

Ha nincs Kakas László, két számjegyű Fradi-vereség a vége

Az 1979-80-as bajnokság utolsó, 34. fordulója volt ez. Ugyanakkor erre a júniusi délutánra nem telt meg a DVTK stadionja, „mindössze” 15 ezer néző látogatott ki a mérkőzésre. Külön érdekesség, hogy miközben idehaza még az NB I utolsó fordulóját rendezték, Olaszországban már zajlott az 1980-as labdarúgó Európa-bajnokság nyolcas döntője.  

Ez azonban nem érdekelte az MLSZ illetékeseit. Miközben Nápolyban 17.45-kor elkezdődött az NSZK és Hollandia Eb-csoportmeccse, idehaza 18 órától indult útjára a labda Diósgyőrben.

A meccs előtt a tabellán a Fradi az ötödik, a DVTK a tizennegyedik helyet foglalta el.

A meccs:

Labdarúgó NB I, 1979-80, 34. forduló: DVTK–Ferencváros 3-0 (2-0)
Diósgyőr, 15 ezer néző. Vezette: Kuti (Dudás, Koródi).

DVTK: Veréb – Szántó, Salamon (Kádár), Kerekes, Kutasi – Oláh, Fükő, Görgei – Szalai (Fekete), Tatár, Borostyán. Edző: Szabó Géza.
Ferencváros: Kakas – Tepszics (Horváth R.), Judik, Jancsika, Major – Tóth (Réti), Rab, Ádám – Murai, Szokolai, Horváth K. Edző: Friedmanszky Zoltán.
Gólszerzők: Fükő (9.), Tatár (15.), Borostyán (46.)

Ami első látásra feltűnik, hogy a súlyos vereség ellenére a Fradi kapusa, Kakas László 8-as osztályzatot kapott, ezzel ő lett az egész mezőny legjobbja. A DVTK már 3-0-ra vezetett, amikor a 49. percben a hazai csapat tizenegyest rúghatott, de Tatár büntetőjét Kakas kivédte. Ezzel még nem volt vége, mert a 61. percben újabb tizenegyest végezhetett el a hazai csapat. 

Tatár György, akinek a tizenegyesét kivédte Kakas László
Fotó: DVTK.eu

Ezúttal Tatár próbálkozott, de Kakas ismét hárítani tudott. 0-3-nál két tizenegyest kivédeni, erre tényleg nem voltak szavak. Az egykori jelentések szerint, 

ha nem így véd, a Fradi akár két számjegyű vereséggel ment volna haza. 

Így megúszták a 3-0-al. Tegyük azt is hozzá, hogy a budapesti zöld-fehérek roppant tartalékos összeállításban léptek pályára ezen a mérkőzésen.

Négy vereség után jött össze a Fradi-pontszerzés

1980. december 20-án – négy egymást követő vesztes mérkőzés után – a Fradi egy 0-0-s döntetlennel pontot szerzett Miskolcon. Majd 1981. december 2-án, mindössze 4000 néző előtt megint kikapott 2-0-ra. Ez a mérkőzés azért sem volt mindennapos, mert a hétközi fordulót megelőző három napban szakadatlanul esett a hó Miskolcon. Valóságos társadalmi összefogás bontakozott ki Diósgyőrött a mérkőzés előtt, hogy megtisztítsák a pályát. A honvédség, a kohóipari technikum diákjai és a szurkolók segítettek, de így is labdarúgásra már-már alkalmatlan talajon kezdődött a mérkőzés. De ez már egy másik diósgyőri korszak volt, s az sem mindennapi, hogy ez az 1981-es hazai győzelem 2014-ig az utolsó volt a sorban.