„Úgy negyvenöt évvel ezelőtt, többedmagammal, írásban és szóban tiltakoztam az ellen, hogy (...) a román államvédelem tisztjei 'irodalmi elemzéseket' végezzenek írók és költők műveivel kapcsolatosan. A műelemzéseket azután az eljárás során bizonyítékként használták fel az illető ellen. (...) Föllépésünk eredménye néhányunkra nézve igen kínos volt: 'igazat adtak' nekünk, és fölkértek arra, hogy némely írásról mi mondjunk véleményt” – mondta Bodor Pál a Heteknek adott nyilatkozatában. A Hetek kérdésére válaszolva, miszerint e „kiszolgáltatott helyzetben” is meg tudta-e menteni egy-két kollégáját, Bodor azt mondja: igen, például egy ma Stockholmban élő ismert írót és műfordítót „ismét lecsuktak volna, ha házkutatáson összeszedett kéziratainak a szekus értelmezése érvényesül. Ezt meg tudtuk akadályozni.”
Bodor lelkiismereti problémáiról is beszélt: „Jót tettem vagy rosszat?” – tette föl a kérdést a Hetekben, amire önmaga azt válaszolta: „A nem kellőképpen tájékozott ember jóhiszeműségéről utólag kiderülhet, hogy bűnös.”
A Népszabadság hasábjain Bodor cáfolta, hogy jelentéseket írt volna, s elmondta, utóiratot küldött a Heteknek nyilatkozataihoz.
A Magyar Nemzetnek nyilatkozva Bodor pályatársa, a jelenleg Budapesten és Nagybányán élő Pusztai János elmondta: a 60-as évek végén Bodor hatott oda Bukarestből, hogy regénye megjelenjen. Szerinte ha Diurnus „belebonyolódott abba a szövevényes világba, abba a Securitatével való kapcsolattartás is beleférhetett.” Pusztai emlékeztet: ismert volt Bodor kommunista-internacionalista volta, s az, hogy a nemzetiségi kérdés területén óriási baklövéseket követett el, így például cikkeivel támogatta a kolozsvári magyar Bolyai egyetem összevonását a Babes román egyetemmel 1959-ben.
Bodor Pál Budapesten született, 1930. július 28-án. A temesvári piarista líceumban érettségizett 1948-ban. Egyetemi tanulmányait Bukarestben majd Kolozsvárott, a Bolyai Tudományegyetemen végezte. A temesvári Szabad Szóban, 1946-ban kezdett írni. Később a Romániai Magyar Szó, a kolozsvári Igazság című lap munkatársa. 1951–67 között az Utunk című folyóirat belső munkatársa volt. 1967-től a bukaresti Irodalmi Könyvkiadó magyar részlegének főszerkesztője, később a kiadó Kriterion Kiadóvá alakul, ennek főszerkesztője. 1970-től 1979-ig a román rádió és televízió nemzetiségi műsorainak főszerkesztője. Főmunkatársa az Előre című lapnak (ez a lap a romániai központi magyar nyelvű lap, a román kommunista párthoz közel álló orgánum volt). 1984-ben települ át Magyarországra, Budapesten él. Diurnus álnéven lnéven előbb a Magyar Nemzetbe, majd a Népszabadságba írt jegyzeteket. Április óta a klubhalo.hu-n vezeti „Diurnus naplóját.”
