Varga Attila: Egyetlen éjszaka húzták meg 1944 novemberében Szelmenc főutcáján az országhatárt, aztán párhuzamos deszkafalat építettek, s még a rokona temetésére is különleges engedéllyel mehetett át a szlovák–ukrán határon az ember. Ha átmehetett. Majd zsákutca végi fészerekből kiáltottak át egymásnak a rokonok, azokat viszont lebontatták. Később eltűnt a deszkafal, s valami megújuló ideológia miatt szögesdrót és sorompó épült helyette. Így telt el hatvan év. Már kihunyt a remény is, hogy az egymást évtizedek óta nem látott leszármazottak találkozhatnak. És lőn világosság, néhány hete eltűnt a szögesdrót, a napokban pedig földre kerültek az ukrán oldali, majd a Szlovákia felőli sorompók is. Néhány napja indultak neki a markolók, hogy talán elmondhassuk a szocialista nemzetközi szlogent: s „a két nép megbonthatatlan, örök és sérthetetlen barátsága” teljes legyen. A történelmi tragédia az, hogy itt nem két nép fiai laknak, hanem szinte színtisztán magyarok.
(Magyar Nemzet, 2005. szeptember 20.)
A Grand Slam-győztes teniszező a gyerekei előtt félemlítette meg esélyesebb ellenfelét
