Főhet a fejük a Magyar Nemzet és a Népszava tördelőinek, amikor a szombati húszoldalas lapmellékletbe próbálják belegyömöszölni a tizenkét biztosító tarifáit. (Az autósok is nosztalgiával gondolnak azokra az időkre, amikor a hatósági díjak ráfértek a Magyar Közlöny egyetlen nyomdai hasábjára.) – írja a Napi Gazdaság.
Az újságok megjelenése után a számolgatás sem lesz könnyű, ám talán megéri a ráfordított időt, hiszen az érintettek elég magas órabért hozhatnak ki maguknak. A tarifák ugyanis egyes pozíciókban jelentősen eltérnek egymástól, ami a verseny kétségtelen jele.
Tavaly a gépkocsik üzembentartói – papírmunka helyett – már egymillió alkalommal kattintottak rá azokra a biztosítási honlapokra, amelyek összehasonlító programokat tartalmaznak. Ez a szám idén nyilván jelentősen nőni fog, de a szoftvereseknek sem lesz könnyű a dolguk, hiszen a biztosítók jelentős kedvezményekkel, pluszszolgáltatásokkal igyekeznek magukhoz csábítani az ügyfeleket (no meg megnehezíteni az összehasonlítást). A díjat befolyásoló legfontosabb paraméterek továbbra is a régiek: a jármű típusa és teljesítménye, az üzembentartó életkora, állandó lakóhelye, valamint kárelőzményei.
Kézenfekvő a kérdés: mi mennyi? A biztosítóknak nincsenek illúzióik, az autós döntését továbbra is a díj mértéke fogja a legmarkánsabban befolyásolni. Vannak azonban már biztató jelek is: megdőlt az a nézet, hogy ebben az üzletágban a szolgáltatások színvonalával nem lehet versenyezni (hiszen a szolgáltatást majdan nem a biztosított, hanem az általa okozott kár elszenvedője fogja igénybe venni). Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy az autósok tíz-tizenöt százalékos árkülönbözet alatt (féltanknyi benzin) nem foglalkoznak a biztosítóváltás gondolatával, vagy csupán akkor, ha más okból akarják elhagyni eddigi biztosítójukat.
Ha az autós úgy dönt, hogy marad a réginél, nincs teendője: januártól a biztosítója által meghirdetett díjakat kell fizetnie.
Az eldöntött biztosítóváltás koreográfiája nem túl bonyolult, ám néhány formai és időbeli feltétel igen fontos lehet. Először is: a biztosítást fel kell mondani a régi (vagyis a jelenlegi) biztosítónál, mégpedig úgy, hogy az egyértelmű, írásban rögzített felmondó nyilatkozat 2005. december 1. napjának 24.00 órájáig beérkezzen hozzá. Ezzel a határidővel van a legtöbb probléma, hiszen az autósok (is) hajlamosak a döntést az utolsó pillanatra hagyni.
A felmondás legcélszerűbb módja az ajánlott postai küldemény vagy a személyes átadás, az átvétel igazolásával. Faxon is továbbítható a nyilatkozat, de azzal számolni kell, hogy annak valóságtartalmát a biztosító ellenőrizheti. Ha a szabályos felmondás a fenti időpontig nem érkezik be a biztosítóhoz, a szerződés – a régi biztosítónál és az által meghirdetett díjjal – a következő évre is hatályban marad. Év közben nem lehet biztosítót váltani.
Felmondás esetén viszont feltétlenül gondoskodni kell az új biztosítás megkötéséről a kiválasztott biztosítóval, mert a régi december 31-én megszűnik. Az új biztosítás megkötésére december végéig mindenképpen sort kell keríteni, hogy az új szerződés január 1-jén hatályba lépjen. Az internetes biztosításközvetítők (alkuszok) – megbízás esetén – átvállalják a biztosítóváltással összefüggő teendőket.
Biztosítóváltás esetén még az is szükséges, hogy a régi biztosítótól beszerezzük a bonus-malus adatokat tartalmazó kártörténeti igazolást, hiszen megszerzett kedvezményeinket továbbvihetjük, illetőleg malusainkat is magunkkal kell cipelnünk. Ha az új szerződés kötésekor ez a dokumentum nem áll rendelkezésre, a biztosító alapfokozatba, vagyis A00-ba fogja besorolni az autóst.
Innentől kezdve kilencven napja van az autósnak arra, hogy ezt az igazolást pótolja. Ha ez nem történik meg, a biztosító a jogszabály alapján kénytelen az autóst a leghátrányosabb kategóriába, az M04-be sorolni. A hiányzó igazolás 2006. december 31-éig még ezt követően is pótolható, de ez már igen bonyolult elszámolással járhat.
Forrás: Napi Gazdaság
Konferencialiga
A Maribor lekontrázta a Paksot, amely tanult a kolozsvári leckéből
