Szilver Ottó: A Munkahely rovattal sem járt jobban: „Természetesen nem az az épület, amire most gondol, hisz az irányítást átadtam… különben ön végzettsége szerint kérdőív-odaadó? Ellenben életében nem dolgozott még, mert ezt az akadékoskodást, ugye nem hívhatjuk annak…” Ajaj. A portás végül nem adta kezébe a rézkarikás kulcsocskát, hisz semmire se válaszolt. Az ember duzzogva autóba vágta magát, érthető indulattal, hisz ő párbeszédet kezdeményez, erre mint valami vizsgálóbizottság előtt, nekiállnak utasítgatni őt. Nagy gáz, csikorgó kanyar: le is meszelte egy rendőr. Na, jó napokat kívánok! – pöccentette meg simlédere szélét a belügyi alkalmazott. Rodeózunk meg minden? Jogosítvány? Szóval vezetési engedély? Már kezdte is. – Mi ez a verdikt? – nyílt tágra az ember szeme. Demokratikus közéletünk alapját fúrja meg azzal, ha kételkedik annak a parlamentnek népképviseleti jogosultságában, amely bár nem országgyűlési választás útján, de a magasabb rendű demokratikus normák szerint eljárva…
– Mi a jóistent beszél maga? Jogosultságom van elkérni az iratait. Azonnal! – a rendőr intett a társának, a „nehéz eset” kézjelet használva. – Egy pillanat – hangzott a volán mögül, kissé megemelt erővel. Jogosultságot említ, de önnek megvan egyáltalán a római jog szigorlata? Akkor meg miért beszél itt butaságokat…
(Magyar Nemzet, 2005. október 14.)
origo.hu
Halálos trópusi betegség ütötte fel a fejét Magyarországon, riadót fújtak az orvosok
