Lettországban felelősségre vontak több szovjet háborús bűnöst

Ritkán hallani a szovjet háborús bűnösök felelősségrevonásáról, pedig Lettország az utóbbi években tíz, a Vörös Hadseregben és a KGB-ben szolgált szovjet tömeggyilkost ítélt börtönbüntetésre a II. világháborúban elkövetett emberiségellenes cselekményekért.

A szovjet háborús bűnösök közül egyedül Nyikolaj Larionov ügye került néhány, kis példányszámban megjelenő észak-európai lap belső oldalára, tehát ezért ne érezze magát tájékozatlannak az az olvasó, aki még nem hallotta a sokszáz ártatlan polgári lakos haláláért felelős egykori KGB tiszt nevét. Elgondolkoztató a győztesek igazsága: amíg a zsidó nácivadász szervezetek egy-egy háborús bűnösnek vélt személy után nehezen, vagy már sehogyan sem bizonyítható vádakkal életük végéig hajszát folytatnak, addig a hasonló, vagy súlyosabb bűnöket elkövetett szovjet, amerikai vagy angol tettesek felkutatására és megbüntetésére csak a legritkább esetben került sor.

A kevés kivétel közé sorolható Nyikolaj Larionov ügyének tárgyalása, ami több éven át folytatott adatgyűjtés, nyomozás és az egészségi állapota miatti perhalasztások sorozata után 2002 szeptemberében kezdődött a lettországi Jelgavában, a Zemgale megyei körzeti bíróságon. A 64 oldalas vádirat szerint a vádlott négy évvel a II. világháború befejezése után, 1949 márciusában a szovjetek álltal megszállt Lettországban a KGB magas rangú tisztjeként szervezte a Vörös Hadseregnek a polgári lakosság elleni büntetőhadjáratát, és a vidéken élő „kulákok„ összegyűjtését, erőszakos kitelepítését.

Szemtanúk beszámolói, feljegyzései, írásbeli és hangszalagon megőrzött vallomások és a levéltárakban fennmaradt iratok alapján bizonyítást nyert, hogy Larionov személyesen vett részt 150 polgári lakos megölésében és megcsonkításában, fiatalkorú lányok és asszonyok megerőszakolásában, és közvetve felelős további 354 ember – köztük idős férfiak, nők és terhes asszonyok – erőszakos haláláért. A bíróság ezeken kívül még bűnösnek találta falvak körbezárásáért, a lakosság katonai erővel történt kitelepítésének megszervezésében és végrehajtásában, valamint több más, békeidőben elkövetett emberiség elleni bűncselekményben. A bíróság 2003 szeptemberében kihirdetett ítéletében Nyikolaj Larionovot halmazati büntetésként öt évi szabadságvesztéssel sújtotta.

Az ítélet ellen a védőügyvédek fellebbezést nyújtottak be, és az igazságügyi és pszihológiai orvosszakértői vélemények alapján azt igyekeztek bebizonyítani, hogy a 84 éves vádlott már sem szellemileg, sem fizikailag nincs olyan állapotban, hogy évekre börtönbe vonuljon. A végleges döntés sokáig elhúzódott, és a fellebbviteli bíróság a múlt hónapban kihirdetett jogerős ítéletében arra kötelezte Larionovot, hogy 30 napon belül kezdje meg a büntetésének letöltését. Az ítélet végrehajtására azonban már nem került sor, mert Nyikolaj Larionov 2005. november 8-án otthonában meghalt.

A II. világháború befejezése után a Szovjetunió által megszállt kelet-európai országokhoz hasonlóan a balti államokban is megkezdődött a munkásosztály ellenségének tekintett kulákok vagyonelkobzása, büntetés jellegű kitelepítése és a parasztság erőszakos úton történő termelőszövetkezetekbe kényszerítése. Lettországban Sztálin marsall parancsára a KGB tisztek szervezésében a Vörös Hadsereg kijelölt alakulatai 1949. március 25-én kezdték meg a feladatok végrehajtását.

A rigai kormánynak az 1990-es évek elején átadott szovjet dokumentumok szerint 1949 márciusától kezdődően Sztálin 1953 tavaszán bekövetkezett haláláig Lettországból 42 133 embert, a három balti államból összesen 94 799 polgári lakost hurcoltak a szibériai gulágokba. A lett történészek véleménye azonban nem egyezik az orosz kollégák irataival: szerintük egyedül Lettország területéről 178-200 ezer embert deportáltak Szibériába, és a kitelepítettek háromnegyed része a kommunista koncentrációs táborokban vesztette életét.

(Forrás: Pravda, RIA Novosti, The Supreme Court of the Republic of Latvia)