Sitkei Levente: Megszokott látvány, hogy a francia labdarúgó-válogatott tagjai egymást átölelve harsogják a meccsek előtt a Marseillaise-t. A kezdő tizenegyben néha csak egy-két játékos mondhatja magát született franciának, mégis egy szívvel éneklik: ma győzelem vár, hív hazád. Ugyanis aki a kakast viseli a szíve felett, az francia. A martinique-i Nicolas Anelka, a Francia Guyanából származó Florent Malouda identitása semmiben nem különbözik akár Jacques Chirac államfőétől, s még a félig argentin David Trézeguet is a kék-fehér-piros színekért harcol utolsó leheletéig – s nem csak a futballpályán. Az algériai bevándorlók gyermekeként született Zinedine Zidane 2002-ben minden mozivásznon megjelent, és az előadás előtt a bevándorlásellenes Jean-Marie Le Pen ellenében Chiracnak kampányolt.
A bevándorlók több mint két hete tartó tombolása azonban egy pillanat alatt kikezdte ezt az idillt. No nem a játékosok orroltak meg egymásra, hanem a guadeloupe-i születésű Lilian Thuram vette magára, amit Nicolas Sarkozy mondott. A keménykezű belügyminiszter ugyanis söpredéknek nevezte az utcák királyait, azokat, akik megrészegültek saját erejüktől.
(Magyar Nemzet, 2005. november 14.)
origo.hu
Orbán Viktor a Pride-ról: Mindez nem büszkeség, hanem szégyen
