Tóth Ákos: Mert emlékszünk még a magabiztos Dávid Ibolyára is (a labda akkor még az ő térfelén volt), aki enyhe fejcsóválással, értetlenül adja tudtunkra, hogy ő nem ért a labdarúgáshoz, amikor ordenáré antiszemitizmusról kérdezték, emlékszünk még arra a Dávid Ibolyára is, aki Göncz Árpád akkori államfő indítványa ellenére nem írta alá Kunos Péter kegyelmi kérvényét. Akkor is ugyanolyan mosollyal nézett ránk a politikusi népszerűségi listák éléről, akárcsak napjainkban, mégis, micsoda különbség. Mert a listák élén állni nem elég. Az egyén népszerűsége mögé pártot szervezni az igazi kihívás egy olyan közegben, amikor már nem is pártot kell szervezni, sokkal inkább azt kell megakadályozni, hogy a pártot ki ne szervezzék alóla. Nem Dávid Ibolya változott előnyére, ő maradt annak, aki – a helyzet változott az ő hátrányára, s a megváltozott helyzetben még a szenvtelenség is megejtőbb, hát még akkor, ha a megroppanás súlya emberi pillanatokat hoz elő.
(Népszabadság, 2005. november 14.)
Egy pécsi férfi megakadályozta saját meggyilkolását
