Mekkorát ugrik a pannon puma?

Bármibe vágott bele, embereket sértett meg, és általános felfordulást okozott. Mégis, Kóka János megállíthatatlannak látszik, karrierje töretlenül ível felfelé, már főpolgármester-jelöltként is szóba került a neve. Mi lehet a titka? Ennek próbál a Magyar Nemzet nyomára bukkanni miniszteri és politikusi tevékenységének értékelésével.

Magyar Nemzet
2005. 12. 29. 8:05
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nézd csak, ráömlött a festék! – mutatott egyetemista ismerősöm a napilap egész oldalas hirdetésére. A Barbie-rózsaszínben pompázó reklámot nem egy telefontársaság helyezte el az újságban, sőt nem is valamelyik játék-nagykereskedés próbálta vele az ünnepek kapcsán felhívni magára a figyelmet. A hirdetmény feladója a Magyar Köztársaság Gazdasági és Közlekedési Minisztériuma, aláírója maga Kóka János, aki mostanában olyan sokat beszél a sikerről, hogy már maga is elhiszi, valósággal rózsaszínben látja a világot.

A szokatlan megjelenési formájú kormánypropaganda nem szokatlan a milliárdos minisztertől, aki viszonylag rövid közéleti pályafutása során megmutatta, hogy nem áll tőle távol a minden áron való figyelemfelkeltés szándéka. Emlékezetes: a drága ruhatárával, karórájával, helikopterével hencegő „közszolga” az aranyifjúság nyuszifüles magazinjából üzente meg a magyar politikának, hogy lejárt az ideje a szemérmeskedésnek. Topmodell vagy politikus, egyre megy. Kinek mije van, tegye bátran közszemlére.

Hasonlóképpen a címlapokra kerülés vágya vezette, amikor sajnálkozva állapította meg a magyar tudósokról, hogy aki igazán nagy formátumú közülük, az már nincs az élők sorában, akik pedig még élnek, leginkább hasznavehetetlen papírokat gyártanak, kár is rájuk pénzt pazarolni. Bár a bárdolatlan nyilatkozat nyilvánosságra kerülése után Kóka kénytelen-kelletlen bocsánatot kért a tudós testületektől, a 2006. évi költségvetés részleteinek megismerése után az alapkutatásokkal foglalkozó tudományos műhelyek vezetői megtapasztalhatták, hogy a miniszter szava nem volt üres fenyegetés. A kutatók nemhogy fejlesztésre, de még a meglévő berendezések működtetésére sem kaptak elég pénzt a szocialista–liberális-koalíció vezette parlamenttől. Ez akkor is igaz, ha végül az Országos Tudományos Kutatási Alapprogram kasszáját időközben kiegészítették.

A mocsár és a békák

Egy más alkalommal Kóka János az általa vezetett minisztériumot mocsárnak, a benne dolgozókat békáknak nevezte. Rögtönzött példabeszéde szerint nem a békákat kell megkérdezni, ha le akarjuk csapolni a mocsarat. A békák most azzal brekegik tele a médiát, hogy a miniszter jó pénzért igazolja le a minisztériumba korábbi munkatársait. Tengelyt akasztott a szakszervezetekkel is, amelyek kétségbeesetten panaszolják, hogy valóságos boszorkányüldözés folyik a hivatalban. Kóka János parlamenti bizottsági meghallgatásán ezek után szerényen „modellértékűnek” nevezte a gazdasági tárca átalakítását.

A teljes cikket a Magyar Nemzet december 29-i számában olvashatják

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.