Zárug Péter Farkas politológus: Az SZDSZ végső politikai lecsúszásához az MSZP-n belül végbemenő változások is kellettek. Medgyessy Péter eltávolítása a kormány éléről olyan politikai lavinát indított el a szabad demokraták körében, amelyet ma már talán ők maguk sem akartak. Medgyessy búcsúzóul, hátában az SZDSZ tőrével, még egyet visszadöfött, amikor azt nyilatkozta, hogy „az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel” – máig nem tudjuk, hogy konkrétan mire gondolt a volt miniszterelnök.
A kormányfőcsináló szerepet is rosszul értelmezte az SZDSZ. Míg csak kormányfőváltozást gondolt mögötte, addig Gyurcsány Ferenc az MSZP átalakulását is magával hozta. A Gyurcsány–Hiller-pártátalakítás sikeresen üzente a liberális szavazóknak; mi MSZP-sek vagyunk, de kapitalistábbak az SZDSZ-nél. Néhány szimpatikus programpontot – mint a sorkötelezettség megszüntetése, az adócsökkentés látszata – az MSZP elorozott a szabad demokratáktól, és ma már inkább hozzájuk kötik a szavazók ezen intézkedések bevezetését.
A végórák kezdete az államfőválasztástól datálható. Az agresszív zsarolás, amelyet Szili Katalin ellen folytatott a Kuncze-frakció, eltörte a mécsest olyan korábbi MSZP-s támogatók esetében is, mint Suchman Tamás, vagy saját körükben Mécs Imre. A békát ekkor lenyelte Gyurcsány Ferenc. A kis pártok megsegítésére tett közjogi javaslatával azonban visszavágott. Ezzel olyan böllérkést szúrt a szabad demokraták nyakába, amilyet a rendszerváltozás óta még senkinek sem sikerült. Ez a döfés jelentette annak a hírnek az elterjesztését, a szavazók fejébe sulykolását, hogy az SZDSZ bajban van, és meg kell segíteni. A baj pedig az, hogy az SZDSZ önállóan nem jut be a parlamentbe. A kormányfő áttételesen ezzel azt sugallta, hogy nem érdemes az SZDSZ-re szavazni, mert elveszhet a rá adott voks.
(Magyar Nemzet, 2005. december 8.)
Vlagyimir Putyin
Trump: Nem sikerült megegyeznünk
