Csabai Tamás: Ha ez az írás annak rendje és módja szerint az újabb egyházfinanszírozási vita és az ennek okán megszervezett „gyermekek keresztes háborúja” idején, az események „melegében” jelent volna meg, bizonyára megkaptam volna, hogy „lám-lám az egyházellenesség épp a szent ünnep idejére időzítette dühöngését”. Szabadkozás gyanánt legyen elég annyi, hogy éppen a keresztény vallás védelmében kérek szót. Szeretném világossá tenni, hogy létezik egy másféle kereszténység is, a mai, a történelmi érdemekre apelláló, a követelőző és harsányan politizáló kereszténység pedig nem érdemli meg e kitüntető nevet. Mert – egy gyászos hagyomány folytatóiként – nemcsak önmagukat, de Mesterüket is nevetségessé teszik azzal, hogy milliós nagyságrendű hívői táborral dicsekedve is a köz javaiból kívánják eltartatni magukat. Nagy huncutság, „úri huncutság” ez, s a gondolkodó ember szemében megvetés tárgyává teszi őket, amibe jobb esetben némi szánalom vegyül. A vakság iránti szánalom.
(Népszabadság, 2006. január 10.)
Rétvári Bence
Ha Brüsszelen múlt volna, nem épült volna meg az ultramodern egészségház
