A film kezdetén a nézők megismerhetik az egyébként már az internet minden szegletébe eljutott felvételeket arról a fényűző életet élő ukrán elitről, akik a háború kitörése után Monacóban húzták meg magukat, és habzsolják az életet jelenleg is, és akiket odahaza oroszbarátnak neveznek. A rendező azonban érezhetően nem egy botrányfilmet, egy shockumentaryt szeretett volna forgatni, hanem megpróbált a mélyére ásni annak a megosztottságnak, ami az ukrán–orosz háborút övezi már a kitörése óta.
A nyugati sajtó folyamatosan igyekszik mindenre és mindenkire ráragasztani az oroszbarát jelzőt, aki bármilyen formában megkérdőjelezi az ukrán politikai elit hatalmát és a béke mellett foglal állást. Ábrahám azonban a maga elmondása szerint sem szeretne egy olyan országban élni, amiben félnivalója van azért, amiért elmondja véleményét.
A film története Monaco után szinte egyből a Majdan térre és a 2014-es megmozdulásokra koncentrál. A nézők több beszámolót is láthatnak az események előzményeiről és azok kibontakozásáról, mindezt pedig olyan emberek elbeszélései alapján, akik már az első percektől a részei voltak a történetnek.
Megismerkedhetünk azoknak az ukrán diákoknak a történetével, akiket a hatóságok kemény kézzel vertek szét, ahogy azokkal a nyugati országrészből érkezett Sztepan Andrijovics Bandera emlékét éltető félkatonai szervezetbe tömörült nacionalistákkal, akik aztán az elfajuló, gyilkosságokba torkolló tüntetések élére álltak a fekete-piros zászlók alatt.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!