Kiszolgáltatottak a nyugdíjpénztári tagok

Régiós összehasonlításban drágák a hazai nyugdíjpénztárak – derül ki egy friss MNB-tanulmányból. A pénztárak mögött álló pénzintézeteknek az önkormányzati tulajdonrendszer lehetőséget ad arra, hogy saját érdekeiket érvényesítsék a működés során.

Egy nyugdíjpénztárban az évek alatt levont költségek plusz azok elméleti hozamainak összege tetemes nyugdíjkülönbséget okozhat a megtakarítási periódus végén. Ez a százalékos értékben megadott különbség Magyarország (24,1), Lengyelország (17,6), Bulgária (23,2) és Horvátország (23,1) összehasonlításában a hazai nyugdíjpénztári rendszerben a legmagasabb – derül ki egy friss MNB-tanulmányból.

Figyelemre méltó, hogy Bulgáriában a magyarországinál két évvel, Horvátországban pedig négy évvel később indult második pillér kevésbé költséges, mint nálunk. A nemzetközi összehasonlításban a kis országok nyugdíjpénztári piacán nem alakul ki igazi piaci verseny. Ez nálunk sincs másként, hiszen 2004 végén a hat legnagyobb pénztár a teljes tagság 86 százalékát tömörítette.

A pénztárak adminisztrációs, marketing-, ügyfélszerző és alapkezelői szolgáltatóit általában a pénztári igazgatóságban székelő tagok határozzák meg, ezért nehezen elfogadható indok az igazgatók részéről a hazai pénztári portfóliók magas – mintegy 85 százalékos – államkötvényhányadát a tagok konzervatív befektetési hajlandóságára fogni, hiszen ők nemigen döntenek az összetételről. Észszerűbbnek tűnik a pénztárak mögött álló pénzintézetek érdekérvényesítését felelőssé tenni a kevés kezelői munkát igénylő, magas állampapírhányadért.

(Forrás: Világgazdaság)