De mi kell ahhoz, hogy ne csak résztvevői legyünk a létezésnek, hanem győztesei is? Hogy ne csak létezzünk, hanem éljünk is?
Ha azt hisszük, ha elfogadjuk, hogy a részvétel a fontos, nem a győzelem, higgyék el, mindent elveszíthetünk, végül még a részvétel lehetőségét is. Magyarország mindig veszített, mindig vesztes lett, amikor nem győzni akart, amikor nem akart igazán győzni. Amikor elhitte, hogy nem képes többre. Jól ismerjük, hiszen nap mint nap halljuk a hangot, amelyik folyton arról beszél, mit miért nem lehet. A kishitűség hangja ez.
Magyarország mindig akkor jutott előre, amikor nem hallgatott a kishitűség hangjára. Amikor nem hitte el, hogy a versenyben nem a győzelem a fontos. És mi tudjuk, a kishitűség mindig megszólal. Az okát nem is érdemes boncolgatni. Tudjuk, hányszor próbált lebeszélni minket, hogy mi, magyarok is győzni akarjunk.
Egy idézetet olvasok föl. Így szól: „A figyelmes szemlélő csak tűnődhet, meghirdethető-e a nemzeti felelősséggel a gazdaság strukturális átrendeződésének azonnali megoldása, az infláció azonnali megfékezése, a tudományos-technikai forradalom követelményeinek holnap reggeli érvényesítése? Komolynak tekinthető-e az a kiindulópont, amely vonzó perspektívát kíván hirdetni a felelős perspektíva helyett?”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, amit felolvastam, nem egy tegnapi kormánynyilatkozat, bár az is lehetne. Nem tévedés, ez a Magyar Hírlap 1988. április 8-i számában jelent meg az akkori Fideszről. A hatalom kishitűségét akkor legyőzte az emberek elszánása, és a rendszerváltás megtörtént. Nem lassacskán, hanem másfél év alatt.
És ma szóról-szóra ugyanezeket a kifogásokat halljuk.
Kérem, emlékezzenek arra, hogy a kishitűség azt mondta, hogy a minimálbér jelentős növelését felelőtlenség lenne megvalósítani, de mi nem hittük el, és sikerült megvalósítani.
Magyarország képes volt rá.
Azt mondták, a tb-járulék csökkentése felelőtlen ígéret, nem fogjuk majd tudni kifizetni a nyugdíjakat. De amikor kormányon voltunk, sikerült jelentősen csökkenteni a járulékot és sikerült kifizetni a nyugdíjakat, sőt meg is emeltük azokat.
Mert Magyarország képes volt rá.
Azt mondták a Nemzeti Színházat nem lehet felépíteni ott, ahol megépült, de mi bíztunk benne, mi hittünk benne, hogy Magyarország képes rá, és sikerült. A Nemzeti Színház évek óta áll és működik.
Azt mondták, hogy a leégett sportcsarnok helyén nem lehet újat építeni, túl drága, félig sem fog elkészülni, inkább a régit kéne valahogy helyrepofozni. Mi azonban hittünk benne, elhittük, hogy Magyarország képes rá és sikerült, fölépült az Aréna.
Azt is mondták, hogy a párkányi hidat sem lehet fölépíteni, mi fölépítettük.
A kishitűség azt mondta, a Széchenyi-terv felelőtlen ígérgetés, nem lehet megvalósítani.
Hittünk benne és képesek lettünk rá.
Azt mondták, a gyermekek utáni adókedvezményre nincs fedezet, másoktól kell majd elvennünk. De mi hittünk benne, hittünk Magyarország erejében, és kiderült, hogy van rá fedezet, nem kellett elvenni senkitől semmit.
Azt is mondták, hogy az otthonteremtési támogatás irreális, felelőtlen. Mi azonban hittünk benne és 230 ezren vették igénybe. 230 ezer család jutott új otthonhoz, mert Magyarország képes volt rá.
Azt is mondták, azt is fülünkbe suttogta a kishitűség, hogy nem lehet Erdélyben magyar egyetemet indítani, a magyarigazolvány pedig egyenesen istenkísértés. De mi nem adtuk föl, és Magyarország akkor képes volt törődni a határon túli magyarokkal.
Mindezt megvalósítottuk.
Kedves Barátaim, Magyarország ma is többre képes.
Magyarország képes győzni a versenyben, nem csak részt venni és utolsóként kullogni, ahogy most tesszük. Magyarország képes megvalósítani az előttünk álló feladatokat, ha hisznek benne, ha bíznak benne. Az emberek ma nem tapasztalnak érzékelhető javulást. Hiába a kormány látható igyekezete mégsem érzik. Kedves Barátaim, ez a kormány ennyit tud. Ígérget vagy legfeljebb a Fideszt kergeti.
De Magyarország többre képes. Képes rá, hogy mindenki számára érzékelhető javulást érjen el és jobb legyen az életünk idén, mint 2005-ben volt.
Engedjék meg, hogy néhány szót magukról is szóljak. 2005 a polgári erők, a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség számára is sorsdöntő év volt.
Emlékeznek, 2003-ban hoztuk létre a szövetséget. Azt a szövetséget, amely otthont, védelmet és lehetőséget kínál a polgári erőknek, a nemzeti érzelmű embereknek és a kereszténydemokratáknak is.
2004-ben ugyan megnyertük az európai parlamenti választást – szépen nyertük, azt az eredményt idén is elfogadnánk -, de nem akkor, hanem 2005-ben dőlt el, hogy a szövetségünk nem csak a jelen, hanem a jövő szövetsége is.
A Nemzeti Konzultáció bebizonyította, megértettük az idők szavát, az embereket ma Magyarországon nem meggyőzni kell, hanem megkérdezni és meghallgatni. Ezért lett az emberek jelöltje Magyarország köztársasági elnöke, ezért lett polgári elnöke Magyarországnak. És ezért vált a rendszerváltás óta legnagyobb és legsikeresebb interaktív vállalkozássá a Nemzeti Konzultáció, amit csak mi támogattunk a parlamenti pártok közül.
Kérem, legyünk rá büszkék.
Úgy látom, ha a 2005-ös évet saját szempontunkból nézem végig, a tapasztalat éretté tett bennünket. A sikerek és a kudarcok megtapasztalása segített ehhez. Megértettük, hogy a kudarc, a vereség sok mindenre megtaníthatja az embert. A vereség figyelmeztet és elgondolkodtat. A vereség és a kudarc az élet része. Ha tanulunk belőle, javunkra válik. Mi összeértünk, egybeforrtunk és megerősödtünk. A tapasztalat és az idő visszavonhatatlanul éretté tett bennünket. Nem vagyunk már olyan fiatalok, hogy mindig igazunk legyen. Ezért lehetünk megbízható szövetségesei az embereknek.
És kérem, azt se felejtsék el, hogy aki megérett, az megértővé is vált. Tud figyelni, tud hallgatni, képes megérteni. Megértjük az emberek kérdéseit, vágyait és bajait. Megértjük egymást, ezért tudunk segíteni Magyarországon mindenkinek a boldogulásban. A 2005. év bebizonyította, az emberek számíthatnak ránk, bízhatnak bennünk. Magyarország számíthat ránk, Magyarország bízhat bennünk.
1. | 2. | 3. | 4. | 5. | 6. | 7. | 8. | 9.
origo.hu
Orbán Viktor a Pride-ról: Mindez nem büszkeség, hanem szégyen
