Dél-Korea válaszút előtt, a halálbüntetés kérdése újra központi téma

Dél-Koreában komoly politikai és társadalmi visszhangot váltott ki, hogy az ügyészség halálbüntetést kért a lázadással vádolt volt elnökre, Jun Szogjolra. Bár az ország jogrendje formálisan ismeri ezt a büntetési tételt, a gyakorlatban közel három évtizede nem történt kivégzés. A szakértő szerint az ügy túlmutat egy egyszerű büntetőeljáráson: a dél-koreai demokrácia állapotáról, a politikai felelősségre vonás határairól és az ország nemzetközi megítéléséről egyaránt szól.

Forrás: AFP

Kedden jelentette be a dél-koreai ügyészség, hogy halálbüntetést kértek az ország volt elnökére, Jun Szogjolra, akit őrizetbe vettek a hatóságok. Az ügyészség szerint Szogjol visszaélt a hatalmával, amikor 2024-ben hadiállapotot hirdetett ki. A The Korean Times beszámolt róla, hogy a dél-koreai büntető törvénykönyv szerint felkelés vezetésének bűncselekménye esetén csak háromféle büntetés szabható ki: halálbüntetés, életfogytig tartó kényszermunka vagy életfogytig tartó szabadságvesztés. Nagy Angelina, a Magyar Külügyi Intézet kutatója válaszolt lapunk kérdéseire.

Szerdán vették őrizetbe a lázadással vádolt volt dél-koreai elnököt, Jun Szogjolt
Fotó: LUIS ROBAYO/AFP

A kutató részletezte, hogy a dél-koreai jogrendszerben még létezik a halálbüntetés mint büntetési nem, a gyakorlatban viszont 1997 decembere óta nem hajtottak végre halálos ítéletet, olyan esetekben sem, amikor a bíróság ezt ítélte meg. Az országot ezért a halálbüntetést de facto eltörlő országként tartják számon, ahol tulajdonképpen tényleges életfogytiglani szabadságvesztést jelent. Mindössze abban különbözik, hogy utóbbi esetén húsz év elteltével lenne elvi lehetőség feltételes szabadlábra helyezésre, halálbüntetés esetén pedig halálsoron maradnak az elkövetők. A gyakorlati moratórium óta voltak kísérletek a halálbüntetés visszaállítására, és a társadalmat mélyen megrázó, brutális bűncselekmények kapcsán is fel-felmerül a visszavezetés igénye. 

A felmérések alapján a dél-koreai emberek többsége támogatja a halálbüntetés fenntartását, ezért nem törölték még el, de emberi jogi szempontok és a nemzetközi közvélemény miatt nem hajtják végre a kivégzéseket

– hangsúlyozta a szakértő. A tendencia megszakítása joggal nyitná ki a kérdést, hogy mi alapján hajtanának végre ismét halálos ítéleteket, ha a korábban kiszabottakkal nem tették ezt meg.

Nagy Angelina részletezte, hogy halálbüntetés szabható ki többek között többrendbeli vagy különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságért, terrorakciókért, de bizonyos államellenes bűncselekményekért is. Amióta Dél-Korea nem hajt végre a gyakorlatban halálbüntetést, a bíróságok jóval szigorúbb feltételekkel és nagyon ritkán szabják ki azt, mint korábban. A Dél-Korea demokratizálódása előtti időszakban, a halálbüntetés az autoriter rezsimek eszközeként szolgált politikai ellenfeleik kiiktatására. Halálbüntetésre manapság leginkább extrém eseteket, például sorozatgyilkosokat ítélnek, az utolsó kivégzés, 1997. december 30-a óta pedig 48 elkövető került permanens halálsorra. 

A halálbüntetés felmerülése egyrészt azért rendkívüli, mert utoljára 1996-ban szabtak ki ilyet dél-koreai elnökre, a hatalmat 1979-ben katonai puccs által magához ragadó diktátor, Cson Duhvan esetében

– magyarázta. Nevéhez a dél-koreai demokratizálódás történetének legemblematikusabb eseménye, a kvangdzsui demokratikus felkelés vérbe fojtása is fűződik. Az, hogy egy demokratikusan megválasztott dél-koreai elnökre ugyanolyan vádak alapján kérnek halálbüntetést, mint egy egykori katonai diktátorra, jól példázza az ügy fontosságát a dél-koreai demokratikus berendezkedés szempontjából. Cson Duhvan halálos ítéletét végül életfogytiglani szabadságvesztésre változtatták, ahonnan aztán 1997-ben elnöki kegyelemmel szabadulhatott – többek között 

ezért is valószínűtlen, hogy Jun Szogjolon végrehajtanának ilyen ítéletet, ha az egyik legvéreskezűbb dél-koreai diktátoron nem tették.

A katonai jogrendfiaskó rendezése, Jun Szogjol és a többi résztvevő elszámoltatása rendkívüli jelentőségű, szimbolikus ügy Dél-Koreában, pártpreferenciától függően némiképp különböző okok mentén. A hadiállapot jogtalanságát illetően széles konszenzus uralkodott az országban, Jun elszámoltatása azonban jóval megosztóbb. A jelenleg kormányzó Demokrata Párt (DP) – amely megnyerte a katonai jogrend és Jun alkotmányos elmozdítása után kiírt előre hozott választásokat – és szimpatizánsaik számára a dél-koreai demokrácia szimbolikus megerősítése szempontjából fontos, hogy a felelősök precedensértékű büntetésben részesüljenek. A DP ezért az ügyészség halálbüntetésre vonatkozó kérelme után ki is fejezte, hogy a lehető legsúlyosabb büntetést tartják szükségesnek a dél-koreai alkotmányos rend védelme érdekében. Azok viszont, akik ellenérzésekkel viseltetnek a Demokrata Párt iránt és a konzervatív oldal felé húznak, ahonnan Jun is jött, nem feltétlenül támogatják a lehető legszigorúbb büntetés kiszabását a volt elnökre, sőt. Nem túlbecsülendő, de figyelemre méltó jelenség, hogy kiábrándult, jobboldali fiatalok csoportjának körében Jun a Demokrata Párttal való szembenállás jelképévé, már-már mártírjává vált – erre a státusra a halálbüntetés mindenképpen ráerősíthet.

Az elnököt hivatali ideje alatt mentelmi jog illeti meg, nem indítható ellene büntetőeljárás – kivéve hazaárulás vagy felkelés bűncselekményét illetően, utóbbiról van szó Jun Szogjol esetében

– emelte ki a kutató. A felkelés vagy lázadás (insurrection) eleve olyan természetű bűncselekmény, amelyet hétköznapi, számottevő hatalommal nem rendelkező állampolgárok nehezen tudnának kivitelezni. A jogtechnikai részletek természetszerű vizsgálatán túl legalább ilyen fontos az ügy kiemelkedően magas politikai, társadalmi relevanciája. Az ítéletet ezért mindenképpen nagyban befolyásolni fogják olyan kérdések, hogy milyen hatást válthat majd ki a társadalomból, túl nagy nyugtalanságot, felháborodást keltene-e a társadalom számottevő részében és elmélyítené-e a polarizációt. Az ügy rendkívüli érzékenysége és a társadalom erős politikai polarizáltsága is azt indokolná, hogy Dél-Korea ne szakítson a halálbüntetésre vonatkozó nem hivatalos moratóriummal.

Egyes emberi jogi szervezetek negatívan kommentálták, visszalépésként értékelték a fejleményt

– mondta Nagy Angelina, majd azzal folytatta, hogy a halálbüntetés kérelme az ügyészség részéről egyrészt nem feltétlenül egyezik majd a végső bírósági ítélettel, és ahogy a dél-koreai gyakorlat mutatja, a halálbüntetés kiszabása sem jelent egyet azzal, hogy azt ténylegesen végre is hajtják. A nemzetközi közösség fontos része a képletnek, mert Dél-Korea nemzetközi imidzsével nehezen lenne összeegyeztethető, ha az elnököt ténylegesen kivégeznék. Szöul számára pedig fontos a nemzetközi közösség felé mutatott nemzeti imidzs és a kritikák elkerülése, már csak Észak-Koreával szembeni diplomáciai pozíció és a Phenjantól való elkülönbözés miatt is. 

A halálbüntetések végrehajtásával kapcsolatos moratóriumnak egyéb praktikus nemzetközi vonatkozásai is vannak, például az, hogy Dél-Korea ennek fényében tudott az európai kiadatási egyezményhez csatlakozni. Ezt ugyanis az EU–Dél-Korea szabadkereskedelmi megállapodással együtt tárgyalták, Szöul pedig nem akarta, hogy a halálbüntetés kérdésköre akadályt jelentsen a kiadatási egyezmény, áttételesen pedig a szabadkereskedelmi megállapodás nyélbeütésében. 

Mindez még inkább megerősíti, hogy még ha a bíróság halálbüntetést is szabna ki Jun Szogjolra, azt legnagyobb valószínűséggel nem fogják végrehajtani

– zárta az interjút Nagy Angelina, a Magyar Külügyi Intézet kutatója.

Őrizetbe vették a lázadással vádolt volt dél-koreai elnököt

Borítókép: Sokan tüntettek Dél-Korea-szerte a volt elnök melletti kiállás jegyében (Fotó: AFP)