De a 2005-ös esztendő a kormánypolitikáról is sok mindent tanított nekünk. Járva az országot úgy látom, hogy 2005 a luxuspolitkából való kiábrándulás éve is lett. Az emberek világosan elmondták, hogy a mai hatalom politikája luxuspolitika. Amíg néhány kiváltságosnak fényűző életet és luxusprofitot eredményez, addig a többieknek bizonytalanságot, kilátástalanságot és csalódást.
Egy munkanélküli Dombóváron azt mondta, hogy a luxuspolitika veszélyes, mert kiváltságosokat teremt. Ők úgy gondolják, hogy akiknek nincs szerencséjük, azok magukra vessenek, miért nem voltak jókor, jó helyen.
Egy nyugdíjas tanár Pécsett azt mondta, hogy a luxuspolitika világa sosem fogja megérteni a magyar emberek valóságát, sosem fogja átérezni gondjaikat. Éppen ezért sohasem fog megoldást és segítséget nyújtani a munkát keresőknek, az otthonra vágyóknak, a magyar vállalkozóknak és a megfizethetetlen árak ellen védelmet keresőknek.
Egy fiatal Békéscsabán azt mondta, hogy a luxuspolitika számára nyűg az ország és nyűg a magyarok többsége. Azért tanácsolja azt, hogy aki boldogulni akar, menjen el innen, próbáljon szerencsét másutt, külföldön, hiszen minél kevesebben legyünk: kevesebb ember, kevesebb pont.
Egy vasutastól hallottam azt Szentesen egy kávéházban, hogy a mai luxuspolitika képviselőit elkényeztette az élet. Világéletükben kiváltságosak voltak. Eleinte a pártállam politikai monopolhelyzetét élvezték, aztán ezt változtatták át könnyedén pénzügyi monopolhelyzetté. Föl is írtam a mondatot, így fogalmazott: „Előbb elkényeztette őket a hatalom, aztán elkényeztették őket a milliárdok.”
Nos hát, kedves barátaim, ez is 2005 tanulsága.
Ezért fogyott el a kormány iránti bizalom is. Hogyan is érthetnék meg azokat, akik mindig is kiszolgáltatottak voltak? Akik mindent a munkájukkal, a két kezükkel, a tehetségükkel, a szorgalmukkal próbáltak elérni, akik mindenhez küzdelmek és kudarcok árán jutottak. A magyar emberek többségét ugyanis nem védte, nem segítette sem a politikai monopólium, sem üzleti kiváltság.
Az emberek mindig csak magukra számíthattak.
És nézzünk szembe a helyzettel, ma is csak magunkra számíthatunk. Egy magát volt-MSZP-s szavazónak mondó hölgy mondta: „A luxuspolitika nem fog változni. Nem azért, mert gonosz, nem azért, mert rosszat akar nekünk vagy az országnak, hanem azért mert nem érzi, nem érti a többség helyzetét. Ezért uralkodnak ma Magyarországon – ahogy ő fogalmazott – a közöny és a kíméletlenség állapotai.”
Nos, kedves barátaim, ennyit a mögöttünk hagyott évről, és most forduljunk a jövő felé! Számomra az országjárás legvilágosabb mondatát Pécsett fogalmazta meg valaki, aki azt mondta, az előttünk álló évben az a fő kérdés, bekanyarodunk-e, amikor jön a kanyar, vagy bátran megyünk tovább egyenesen. Egyenesen a falnak.
És valóban, amikor az ember a saját autójában ül egyedül, talán akkor sem helyes, ha azzal kísérletezget, hogy kanyar ellenére is egyenesen halad tovább. Mondván minden úgy van jól, ahogy áll. De ez végülis tekinthető az illető magánügyének.
Csakhogy itt és most nem magánautóról van szó, hanem egy buszról, amelynek tízmillió utasa van. Az idei országjárás alkalmával, akárcsak a tavalyi Nemzeti Konzultáció során, egyértelműen kiderült, az emberek jól látják, hogy az utóbbi időben nem vesszük jól a kanyarokat. És az is világos, hogy most egy igen éles kanyar következik az úton. Ezt mutatják a veszélyt jelző táblák. A nemzetközi hitelintézetek leminősítései, a konvergencia-programra kapott elégtelen osztályzat. Nos, be tudjuk-e venni a kanyart, tisztelt Hölgyeim és Uraim?
Öt kérdésről beszélgettünk az emberekkel a mögöttünk hagyott két hétben: a legfontosabb a munka volt. Azért választottuk a munkát, mert Magyarországon ma a nyilvántartások szerint 400 ezer regisztrált munkanélküli van, de pontosan tudjuk, hogy legalább 300 ezer olyan honfitársunk is él, aki hébe-hóba dolgozik, szeretne, de nem talál rendszeres munkát. Vagyis ma Magyarországon 700 ezer embernek nincs biztos kenyérkereseti lehetősége. Már korábban is mondtuk, a mögöttünk hagyott év megerősítette: elvált egymástól a jólét és a munka. Azok a nemzetek emelkednek ma föl Európában, ahol a kettő összekapcsolódik. A jólét a munka természetes következménye, és a munka természetes eredménye a jólét. Magyarországon ma egyre inkább az a fölfogás uralkodik, hogy becsületes munkából nem lehet megélni.
Emlékeznek talán, a tavalyi országjárás eredményeképpen sikerült a magunk számára pontosan meghatározni, hogy mi a különbség a munkára épülő gazdaság és a spekulációra épülő gazdaság között. Mi választja el egymástól a munkát és a spekulációt? Ebben a meggyőződésünkben idén megerősödhettünk. Munka az, amikor valaki úgy keres pénzt, hogy valaki másnak is hasznára van ezzel. Spekuláció az, amikor úgy keresünk pénzt, hogy azzal valakinek szükségszerűen ártunk. Ezért kell Magyarországnak a munka alapú gazdaság felé fordulnia.
1. | 2. | 3. | 4. | 5. | 6. | 7. | 8. | 9.
origo.hu
Orbán Viktor a Pride-ról: Mindez nem büszkeség, hanem szégyen
