Van itt azonban valami, amit végezetül szeretnék Önökkel megosztani. Ez is a Nemzeti Konzultáció és a mögöttünk hagyott két hét országjárás tapasztalata. A konzultációnak is és a mostani országjárásnak is van egy örömteli tanulsága. A változás már el is kezdődött. Valami változás elkezdődött mélyen belül az emberekben. Valami születőfélben van. Valami születik.
Ugyan érzékelhető az országot uraló kilátástalanság, a bizonytalanság a beletörődés, de ezzel szemben szerveződőben van egy egyfajta „csakazértis” hangulat.
Vannak nem kevesen Magyarországon, velük is találkoztam, akik nem hajlandók a beletörődni, hogy évről évre rosszabbul élünk és lemaradunk.
Vannak, akik nem fogadják el, hogy ez van, ennyire futja, hogy a körülmények többet nem tesznek lehetővé.
És vannak, egyre többen vannak, akik hisznek abban, hogy a győzelem a fontos és nem a részvétel. Hiszik, hogy Magyarország többre képes, és minden igyekezetükkel ott, ahol élnek, a saját helyükön meg is próbálják ezt bebizonyítani.
Igen, Magyarországon vannak emberek, vannak családok, akik odafigyelnek egymásra, segítik egymást, támogatják egymást a helyi közösségben, munkában, és fáradhatatlanul küzdenek azért, hogy jövőre jobban éljünk, mint 2005-ben éltünk.
Valami születik, egészen pontosan valami újjászületik Magyarországon. Valami, amiről az elmúlt évek vadkapitalista tülekedésében egyszerűen elfeledkeztünk, ami a közéletből és a politikából teljesen kiveszett és a mindennapi életben is háttérbe szorult.
Barátaim!
Más országok évszázadokon át tanulták a demokráciát és a piacgazdaságot. Nekünk csak az adatott, hogy néhány év alatt kelljen átállnunk. A világtörténelem a mi kedvünkért nem állt meg. Ezért érthető, de szomorú is, hogy a nagy sietségben elfeledkeztünk valamiről. A történelemmel folytatott versenyfutás kiölt belőlünk valamit, ami nélkül nem lehet előrejutni, mert anélkül közöny és kíméletlenség uralja az életet. Ez volt az elmúlt 15 év legnagyobb vesztesége. Elfeledkeztünk valamiről, ami korábban mindig jellemző volt ránk, magyarokra. Jellemző volt, különösen akkor, ha nagy nehézségekkel kellett szembenéznünk. Egy érzés, ami segített, amikor megszálltak bennünket, amikor bombázásokat kellett elszenvedni, amikor elnyomatás gyötört, még az ’50-es években is megvolt, amikor a szomszédból elvitték a családfenntartót, és senki sem tudta viszontlátják-e. De reggel ilyenkor is bekopogtunk és megkérdeztük, tudunk-e valamit segíteni. És ezt még akkor is megtettük, amikor a szomszéddal egyébként nem voltunk jóban. És még az sem számított ilyenkor, hogy valaki párttag-e vagy sem.
Ezt az érzést felejtettük el a vadkapitalizmus tülekedésében. Elfelejtettük azt, hogy mi magyarok nem csak magunkra, hanem egymásra is számíthatunk, és nem csak magunkért, hanem egymásért is felelősséggel tartozunk.
A szolidaritás veszett el.
Mi, magyarok elfelejtettünk szolidárisak lenni egymással. Elfelejtettük mi az a magyar szolidaritás. Pedig mindig is ismertük és tudtuk, hogy ez a legfontosabb érték, ez a keresztény tanítás egyik olyan sarokköve, amit a nem hívők vagy a más vallásúak is elfogadnak és magukénak éreznek. Ez az az alap, a magyar szolidaritás, amelyen együtt állhatnak jobb- és baloldaliak. Bizony kedves barátaim, gondoljunk csak egy kicsit Lengyelországra. És most, amikor fordítanunk kell, amikor az a feladat, hogy ne csússzunk vissza a múlt századba, hogy ne romoljon tovább mindannyiunk élete, csak akkor sikerülhet az elkövetkező néhány esztendő, ha újjáélesztjük a magyar szolidaritást. Ki kell mondanunk, hogy kell lennie a világon egy olyan helynek, ahol a magyar emberek előnyt élveznek minden más nemzet fiaival szemben. Ez a hely csak Magyarország lehet.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Bárhová is menjünk a világban, egészen biztos, hogy hátrányos helyzetből indulunk az ott élő nemzet polgáraival szemben. Kell egy olyan hely a világon, ahol mi vagyunk előnyben, ahol mi vagyunk a kivételezettek.
És kedves Barátaim, ez lesz a választás tétje.
Az új kormány feladata, hogy újjáélessze a magyar szolidaritást.
A következő kormánynak a szolidaritás kormányának kell lennie, hiszen a közélet, a politika, az állam egyetlen célja és értelme, hogy segítse az embereket a törekvéseikben, a boldogulásban és hogy az embereke számíthassanak egymásra. Amikor új államról beszélek, akkor az új állam a szolidaritás erős szervezete lesz a mi elgondolásunk szerint.
A szolidaritás az, ha a hazánk számíthat ránk a bajban, és mi is számíthatunk a hazánkra. Ez kell ahhoz, hogy ki tudjunk hozni magunkból mindent, amire képesek vagyunk. A szolidaritás az a habarcs, ami a téglákat erős fallá változtatja. Nem az a természetes, nem az az egészséges, nem az a normális, ha egy országban a külföldiek élveznek előnyöket az ország polgáraival szemben. Éppen ellenkezőleg.
Ez a szolidaritás, ettől lesz erős minden európai nemzet, ezt kívánjuk magunknak, és ezt kívánjuk más országoknak is. Nem várjuk el egyetlen más országtól sem, hogy ott mi magyarok legyünk előnyben, hogy ott kivételezzenek velünk. Ezt egyetlen országtól várjuk el, Magyarországtól.
De Magyarországtól elvárjuk.
És bizony mondjuk ki: amelyik ország nem szolidáris a saját polgáraival, vagyis ahol a kormányzás üzlet, és nem bizalomra és gondoskodásra épül, ahol az állam nem mutat példát az egymás iránti felelősségvállalásból, egymás megbecsüléséből és segítéséből, annak az országnak, kedves barátaim, Európában nincs jövője.
Innen érthető meg a 2006-os választások tétje is. Általában azt mondhatjuk, hogy minden demokratikus választás tétje az, hogy az emberek megtalálják-e a legjobb közös megoldást. Ha nekünk magyaroknak sikerül megtalálnunk a legjobb közös megoldást, akkor elmondhatjuk, hogy a magyar választópolgárok nem csak résztvevői a választásoknak, hanem győztesei.
Ma nem az a tét, hogy rabok legyünk vagy szabadok, a tét ma az, hogy győztesek leszünk vagy csak résztvevők, vagyis vesztesek. Beletörődünk, hogy évről évre rosszabb lesz minden vagy elhisszük, hogy élhetünk jobban is. A választások tétje, hogy a magyar szolidaritást választjuk vagy a kíméletlen és közönyös vadkapitalizmust. A huszonegyeik századot vagy a múlt századot. Ez a kérdés, kedves barátaim. Hát, válasszatok!
Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
(Forrás: fidesz.hu)
1. | 2. | 3. | 4. | 5. | 6. | 7. | 8. | 9.
magyarnemzet.hu
Váratlan helyről érkezett egy hatalmas pofon, Magyar Péter a padlóra került
