Lovas István: Amikor 2001. szeptember 11-én a New York-i Világkereskedelmi Központ lángoló ikertornyaiból emberek százai vetették magukat a biztos halál mélyébe, akkor az erről rögzített képeket az amerikai tévéállomások nem közvetítették. A világon nem volt olyan médium, amelyik a valóság elhallgatása miatt a sajtószabadság sérülésére panaszkodott volna. Az emberi méltóság felülírta a tények közvetítésének szabadságát. Voltaire-ért sem kiáltott senki.
A magyarországi sajtó tizenöt éve teszi ugyanezt: tudatosan sérteget közösségeket. Szándékosan okoz sérelmet egy vele szemben magát védeni nem tudó többségnek. Attól kezdve, hogy feltette a kérdést, mennyibe került a halálosan beteg Antall József miniszterelnök kezelése, egészen addig, ameddig a kezét dörzsölte mindannyiszor, amikor a neki nem tetsző politikusokat vagy véleményformálókat akarják bűnözők vagy rapperek láb alól eltenni. Belerúg a többség szakrális hitébe, történelmébe, hagyományaiba, és nevetségessé teszi a többség legmagasztosabb érzéseit. Eközben a sajtószabadság szentsége mögé bújik, ha megtámadják. És mindezt monopolhelyzetben teszi. Legyen az külföldi alapítvánnyal vagy állami pénzekkel támogatott médium, a legzűrzavarosabb pénzügyekkel futtatott kampánylap vagy egyenesen az MSZP által létrehozott alapítvány résztulajdonában lévő lap, mint a Népszabadság.
(Magyar Nemzet, 2006. február 6.)

A falon át hajtott be egy kamion a családi házba – az ágyában alvó lány súlyosan megsérült