Az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) az állam által elismert szakképesítések megnevezését és leírását tartalmazza. 1993-ban alakult ki és jelent meg először jogszabályként, összefogva a korábbi, több különálló szakmajegyzékben szereplő, állam által elismert szakképesítéseket. A minisztérium állítása szerint az OKJ az évek során egyre csak bővült: a benne lévő szakképesítések száma növekedett, de nem alakult ki a jegyzékből való kivétel megbízható mechanizmusa. Azonban tény, hogy a jegyzéket eddig minden évben módosították, volt év, amikor növelték és volt olyan év amikor csökkentették a szakképesítések számát, mint legutoljára, 2005 októberében is, de egyik változás sem volt olyan drasztikus, mint a mostani.
Az oktatási kormányzat rövid előkészítő munka után a kormányzati ciklus végén a szakképzés átalakításának keretében revízió alá vette az elavult képzési jegyzéket. A munka a Nemzeti Szakképzési Intézetben folyt, ahol kidolgozták az elméleti hátterét a szakképzés reformjának, ami lényegében új képzési jegyzék kialakítását, az úgynevezett modul rendszer és a kompetencia alapú oktatás (azaz az adott szakmához kapcsolódó készségek fejlesztésének) bevezetését jelentette.
Az eddigi 807 helyett 416 szakképesítést tartalmaz a most elkészült új Országos Képzési Jegyzék. A drasztikus változást alig egyéves belső egyeztetés előzte meg. Az OKJ, amióta csak kialakították, évről évre kisebb mértékben, de folyamatosan változott. Az illetékesek mindig igyekeztek a változó kürülményekhez igazítani. Az új képzési jegyzékben egyes szakképesítéseket átneveztek, mint például a korábbi „ABC – eladó” most „bolti eladó” néven szerepel. Sok tradícionális szakmát, mint a kovácsot, csipkekészítőt vagy a fazekast kihagytak, de néhányat, mint például a bognárt nem. Ezek mellett számos, ma is népszerű szakképesítést (többek között az oktatásszervezőt vagy a reklám- és marketigmenedzsert is) kihagyták, és nem világos az ezekhez a képzésekhez kapcsolódó, eddig megszerzett képesítések jogállása sem. A kihagyások mellett a korábbiakhoz képest olyan szakmákkal bővült a lista, mint a hostess, a hulladéktelep-kezelő vagy az ipari alpinista.
A szakképzési reform másik pillére, a modul rendszer olyan pedagógiai módszer, amely építőelemeire, „modulokra” bontja az elsajátítandó ismereteket, majd ezekből – különböző célok megvalósítása mentén – építi fel a különböző tanterveket, ami által rugalmas, a változó viszonyokhoz jól alkalmazható tanterveket kapunk. A helyes alapgondolat mégis megbicsaklik az Oktatási Minisztérium „mindent és azonnal” megváltoztatni akaró gyakorlatán. A rendszer egészére vonatkozó, elsősorban adminisztratív lépések miatt a „élesben” derülnek majd ki a rendszer hiányosságai, hiszen a magyar oktatási hagyománytól és gyakorlattól eltérő modulrendszert eddig csak korlátozottan alkalmazták.
A harmadik lényeges reformelemnek, a kompetencia alapú oktatásnak a szakképzésben való megjelenését az a magától értetődő gyakorlati igény tette szükségessé, hogy olyan szakemberekre van szükség, akik a feladatot nem csak ismerik, de el is tudják végezni. Ez a természetes igény fennáll, amióta szakképzés létezik, és a gyakorlati képzés keretében már megoldották a problémát. Ha a gyakorlati képzés továbbra is olyan alacsony színvonalú lesz, mint jelenleg, akkor pusztán tanórai keretek között nem tudják elérni a kívánt célt.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara januárban még kijelentette, hogy a szakképzéshez kapcsolódó reformelképzeléseit már csak a választások után felálló új kormánnyal fogja megtárgyalni, azonban most üdvözölte a reformokat, példaértékűnek nevezve a minisztérium és a kamara együttműködését. Ez a pálfordulás a kamarának azzal a törekvésével magyarázható, hogy alternatív képzési jegyzéket kíván elkészíteni azokból a képzésekből, ami az OKJ-ből kimaradt.
origo.hu
Párkány jövője a tét az agyevő amőba kapcsán indított vizsgálatban
