Seszták Ágnes: A kedves miniszterelnök megírta a blogjába, hogy anyukája, Katus kapott egy mocskolódó karácsonyi lapot, és ezen úgy felhúzta magát, hogy Xanaxot (és nem „Sanaxot”) vett be. Ha tárgyilagos akarok lenni, amióta Gyurcsány kormányoz, az ország egyik fele Xanaxon él. Ha még tárgyilagosabb akarok lenni, akkor nagy baj, hogy csupán az éppen csak írni és olvasni tudók körében talál nyitott fülekre a miniszterelnök segítségkérése. Az ő hívei törik el a csuklóját annak, aki Fidesz-szórólapokat osztogat, az ő hívei kényszerítik a társasházi lakókat, hogy a közös képviselőnél az MSZP-re adják le a kopogtatócédulájukat, az ő felesküdött hívei zavarják el saját kampánygyűlésükről azt, akinek sáljára a koronás címert hímezték. Az ő párthívei agresszívak a munkahelyeken, nagy arccal félelemben tartva minden másként gondolkodót. A felesküdött hívek éreznek késztetést arra, hogy belerondítsanak egy Magyar Vizsla című újságba, és a Magyar Nemzeti Bank elnökének céges borítékjában elküldjék azt nekem. A kormány által nem befolyásolt APEH, teljesen véletlenül száll ki az egyik csepeli fideszes képviselőjelölthöz, négyévi visszamenőleges adórevízióra. Micsoda véletlenek, a hatásos szájkommandó legújabb termése: már a testőrök is tehetetlenül nézik, hogy Lévai Anikó minden héten összeveri Orbán Viktort. Ennek az ellenkezője négy éve nem jött be, hátha most a morbidabb változatára akad néhány vevő. Kuncze Gábor összerántotta a sajtót, mert egy aktivistáját arcon lőtték. Az aktivista láthatóan kiheverte a támadást, mert sértetlen arccal és készségesen korzózik azóta is a kamerák előtt. Nem úgy a pécsi Fidesz-aktivista, aki bezárkózva retteg a megtorlástól. Kuncze úr indulatos szavait – az uszításról – feltehetőleg koalíciós miniszterelnökének címezte.
(Magyar Nemzet, 2006. február 17.)
origo.hu
Ezt nem hisszük el – ilyen vízi lények élnek a borsodi tóban
