„Edward király, angol király/Léptet fakó lován:/Hadd látom, úgymond, mennyit ér/A velszi tartomány”– Ismerjük ezeket a sorokat, ha álmunkban hirtelen felébresztenek, akkor is tudjuk folytatni. Hála Arany Jánosnak, ahogy a rendező mondta: „a legnagyobb magyar bárdnak”. A walesi lakoma című előadás pedig minden bizonnyal eléri a mai generációt is, akiket nem könnyű olvasásra csábítani. De mi bújik meg A walesi bárdok jól ismert sorai mögött, hogy három idősíkban is értelmezhetjük: saját idejében, Arany János jelenében, és hogyan hat ma ránk?
A walesi lakoma jelkép
E ballada esetében nem kérdés, hogy mire gondolt a költő, hiszen erős a párhuzam. A ballada azonban nemcsak irodalmi értelemben hatalmas mű, hanem komoly erkölcsi súllyal is bír. A darab rendezője nyilatkozta, hogy őt mindig az érdekelte, mi történhetett a sorok mögött: milyen világ az, amelyben ez a történet megszületik, és miként lehet ezt a világot a mai színházi nyelven hitelesen megszólaltatni.
Az előadás címe A walesi lakoma, ugyanis a lakoma itt a hatalom jelképe. Ez ad keretet a történetnek, ugyanakkor le is leplezi a mögötte működő mechanizmusokat. A darabban erőteljesen megjelenik a humor, ami így kimondva meglepőnek tűnhet egy ilyen súlyú téma esetében. A humor azonban itt nem oldja fel a tragédiát, hanem közelebb hozza azt. A hatalom gyakran nevetséges, miközben félelmetes, és ha ez az ellentmondás nem jelenne meg, elvesznének az emberi arányok.
A darab képes humorosan és iróniával kezelni a nemzeti sorskérdéseket, ami élvezhetővé teszi, miközben mélyebb jelentéseket is hordoz. Arany művében is jelen van ez az irónia, igaz, rendkívül finom formában. A darab mozgatórúgói a szerelem, a zsarnokság és a hazaszeretet. A rendező szerint ebben a kalandos időutazásban, mint hagymahéjak, a korok úgy ölelik egymást. A walesi identitás és történelem lényegét szórakoztató formában ragadja meg. A darab egyszerre vicces és elgondolkodtató, mint a hagymarétegek, így többféle szinten lehet élvezni, így a fiatalabb generációk is felfedezhetik a nemzeti örökséget. A történet történelmi közegben játszódik, de a felvetett kérdések nagyon is maiak. Az Újszínház közönsége tehát egy elgondolkodtató, ugyanakkor befogadható előadást kap. Nem irodalomóra zajlik a színpadon, hanem valódi színházi esemény. Aki jól ismeri a balladát, új nézőpontokkal gazdagodhat, aki pedig nem, az is követni tudja a történetet és remélhetőleg magával visz néhány fontos kérdést.
Mindez nem pusztán tisztelgés Arany János előtt, inkább valami párbeszéd vele, a hagyománnyal és a nézőkkel. Külön ki kell emelnünk a kiváló színészi alakításokat. Nekik köszönhető, hogy a rendező által felvetett gondolatokat a közönség is remekül érti:
De kik a megszállók és kik a néplélek? Emberek, mint bármelyikünk. Katonák, költők, királyok, cselédek. Éppen ezért akár megszállók, akár „megszállottak”, elsősorban hús-vér emberek, és az ő emberi „minőségük”, állapotuk, hitük, érzéseik és akaratuk, az ő döntéseik és tetteik rajzolták – és rajzolják a történelmet akkor is, és napjainkban is
Ők szálai ugyan a történelem mintás szőnyegének, ám a szőnyeg szálai nem látják a mintát. Talán mi ma este megláthatjuk, mert az eltelt idő – és az előadás helyenként könnyed, máshol megrázóan emberi hangvétele – a minta fölé emel minket. A darab a balladát bontja ki és színezi tovább, az előadás pedig a színház eszközeivel hozzáteszi mindazt, amit egy Arany János előtti tisztelgés és a vele való összekacsintás az ő „színházi gyermekeinek lelkében megindított”.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!