Ugró Miklós: Néha megvillantja sajátos humorát is, olyankor hol az ország felét sérti meg, hol a fél világot, de ez is csak azt bizonyítja, hogy nem egy hétköznapi, jelentéktelen tréfamester ő. Ám mókás hajlamai nemcsak olyankor nyilvánulnak meg, amikor a népet akarja derültségre bírni, hanem politikai, parlamenti beszédeiben, az ellenzékkel folytatott vitáiban, kormányfői terveiben, javaslataiban, intézkedéseiben is, magyarán: hiába szeretne miniszterelnökhöz méltó komolyságot erőltetni magára, nem tud kibújni a bőréből. Ha nem az ország sorsa, jövője lenne a tét, akkor felhőtlen önfeledtséggel kacarászhatnánk évértékelő beszédén, gazdasági előterjesztésein, helyzetelemzésein, az ellenzékről szóló magyarázatain, kampányötletein. Sajnos ezektől nem vidámak, hanem idegesek leszünk, pedig mind tartalmukban, mind előadásmódjukban számos szórakoztató elem van, de valahogy képtelenek vagyunk ráhangolódni. Talán bennünk van a hiba, a hozzáállásunkkal van baj, prüszkölünk, háborgunk, megrémülünk Gyurcsány „országépítő” agyrohamaitól, holott valójában röhögnünk kéne rajtuk.
(Magyar Nemzet, 2006. február 17.)
origo.hu
Menekül a Tisza, tüntetik el a nyomokat, de már késő
