Vasfüggöny szeli ketté Európát?

Amikor a volt kommunista birodalom nyolc kelet-európai országa belépett az unióba, mindenki a kontinens történelmi megosztottságának megszűnéséről beszélt. Kelet-Európa azonban egyre agresszívebb uniós politikát folytat, míg a nyugatiak egyre gyanakvóbban tekintenek keleti üzleti partnereikre – áll a Bloomberg elemzésében.

Európát újra vasfüggöny szeli ketté. A régi politikailag választotta ketté a kontinenst, az új pedig gazdasági értelemben. „Ez az egyik legkomolyabb probléma, amivel az EU-nak szembe kell néznie” – nyilatkozta a Bloombergnek Johnny Munkhammar, a svéd Timbro gazdasági kutató igazgatója. „Véleménykülönbségek vannak a munkaerő-áramlással, az adókkal kapcsolatban, és sok egyéb területen is. A nyugat-európai országok, melyek sokat veszítettek korábbi versenyképességükből, a protekcionizmus felé fordultak” – mondta Munkhammar.

Egyre inkább nyilvánvaló az a tény, hogy a centralizált, egyre mélyebb integrációra törekvő Európai Unió komoly nehézségekbe ütközik a két, eltérő irányba tartó európai régió összefogásával. Az új tagállamok csatlakozása óta megromlott a viszony – írja a Bloomberg elemzésére hivatkozva a Privátbankár.

Lengyelország az UniCredito és a HVB Csoport fúziója kapcsán szóváltásba keveredett az unióval. Az ügyletre Brüsszel rábólintott, de a varsói kormány semmi okát nem látta az uniós döntések kötelező irányelvként való követésének.

Eközben a kelet-európai országok nem sok erőfeszítést tesznek az euró bevezetése érdekében. A költségvetési hiányt kordában kellene tartaniuk, hogy teljesítsék a közös valuta kritériumait, de látszólag semmi sem történik.

Franciaország és Németország közös erővel lépett fel a kelet-európai államokban érvényben lévő, az uniós cégek számára vonzó adók ellen.

A 15 régi tagállam közül csak Svédország, az Egyesült Királyság és Írország nyitotta meg munkaerőpiacát komolyabb megszorítások nélkül a kelet-európaiak előtt, és úgy tűnik, ez egy ideig nem is változik meg.

Az EU két nagyon különböző nemzetcsoportot próbál összekeverni, akiknek egyre kevesebb közös vonásuk van. A keletiek gyorsan növekvő, szabadon kereskedő és alacsony adókkal operáló országok, míg a nyugatiak magas adókat alkalmaznak, gazdaságuk lassan növekszik, és szigorú szabályozásokat tartanak érvényben.

Az EU átállhatna egy sokkal lazább szerkezetre, átalakulva egy szabadkereskedelmi szövetséggé, így egyben maradhatna. Az EU azonban nem erre törekszik, hanem a szorosabb gazdasági és politikai kötődésre. Tovább próbálja bepasszírozni Kelet-Európát az olvasztótégelybe, amíg a feszültség mindkét oldalon elviselhetetlenné nem válik.

(Bloomberg, Privátbankár)