„Miért kell a futamidő végén még százezreket fizetni, mikor már minden törlesztőrészletet befizettem?” – A felháborodott autóvásárlók panaszait szinte naponta hallja a Banki Hitelkárosultak Egyesületének főtitkára. Lénárd Mariannál a legtöbben az autóhitelezésben használt mutatókat kifogásolják, mondván: a valóságban nem nulla százalékos a meghirdetett teljeshiteldíj-mutató. S valóban, a THM csak a hitelfolyósításig megfizetendő díjakat foglalja magában, az esetleges késedelmi kamatot, az előtörlesztési, az átutalási és a biztosítási díjat nem. A kecsegtető kölcsön tehát távolról sem ingyenes.
Maga a THM-et meghatározó 1997-es kormányrendelet is felsorolja mindazokat a költségeket, amelyeket a mutató nem tartalmaz (lásd keretben). Márpedig, ha a mutató nem foglal minden költséget magában, a „teljes” jelző már önmagában is félrevezető. Ráadásul az egy évnél rövidebb lejáratú hiteleknél a számítás jelentősen túlbecsüli a költségeket – a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnél ez típuspanasz. Mind a hitelkárosultak szervezete, mind a fogyasztóvédők a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél (PSZÁF) próbálnak igazságot találni, továbbá elérni a mutató módosítását, de legalábbis a vele kapcsolatos reklámok szigorúbb ellenőrzését.
Binder István, a felügyelet szóvivője szerint vannak jogos panaszok, azonban a legtöbb esetben a fogyasztók figyelmetlenségéből adódik a félreértés. A PSZÁF tavaly január óta ellenőrzi, hogy a pénzintézetek betartják-e a THM-számításra vonatkozó szabályokat, de komolyabb problémával még nem találkoztak. Tény, hogy néhány bank a devizában nyújtott hiteleinél olyan THM-et tüntet fel, amely azt feltételezi, hogy az ügyfél devizaszámláról törleszt. Ilyen esetben az átváltási jutalékot és az árfolyam-különbözetet nem számítják be a mutatóba. Ugyancsak problémát jelentenek az éven belüli hitelek, mivel a szolgáltatók sok esetben kétféle teljeshiteldíj-mutatót is feltüntetnek, arra hivatkozva, hogy a törvényileg szabályozott számítás torzít. A felügyelet álláspontja szerint azonban a mutató jó, mivel figyelembe veszi a „pénz időértékét”, azaz, ha rövidebb idő alatt kell visszafizetni a hitelt, „a nagyobb terhe megjelenik a költségek között is”. Persze felvetődött a kérdés, hogy Magyarországon, ahol ötből egy ember tudja, mi a reálhozam, ez a magyarázat hány embernek érthető.
A hitelnyújtókat is tömörítő Bankszövetségnél elismerik, hogy a mutatónak vannak hibái, azonban alapcélját, hogy az egyes termékek összehasonlíthatók legyenek egymással, jól szolgálja. A félreértések pedig nem annyira a számítási módszertanból, mint inkább a fogyasztók figyelmetlenségéből és az alacsony szintű pénzügyi ismereteiből adódnak.
(Magyar Hírlap)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
