„Hová tűnt a 33 millió forint?” – kérdezett rá a 2006-os költségvetésben az egészségügy „nominális hiányára” több alkalommal is Mikola István a Kedd 21 című műsor folyamán. Vitapartnere, Rácz Jenő egy másik aspektusból vizsgálta meg e kérdést, felsorolva a szocialista-liberális koalíció lépéseit az egészségügy konszolidációja terén.
Míg Rácz a gyógyszerkiadások növekedéséről beszélt, „innovatív készítmények” befogadásáról, az immár több mint 10 ezer gyógyszerkészítmény által kínált választék szélesítéséről, Mikola a gyógyszerárak 2002 óta tapasztalható 32 százalékos emelkedését emlegette, s kijelentette: az emberek a gyógyszereket nem tudják kiváltani. Mikola példának okáért a vita alatt többször felhozta az Algopiryn tabletta 36 százalékos áremelését.
Nem értettek egyet a vitapartnerek a gyógyszerkassza 2002-es kormányváltáskor fellelhető adatairól: míg Rácz azt emlegette, hogy 600 milliárd forintot kellett „beletenni” az egészségügyi térítéseket fedező úgynevezett „gyógyszerkasszába”, s a 2002-es tervezett költségvetés céljainak tartása érdekében 53 milliárd forintra volt szükség, Mikola kijelentette: 320 milliárdot hagyott az előző kormány az egészségügyi kasszában 2002-ben, míg ez a szám most 300 milliárd alatt van.
„Ejtették” az SZDSZ programját
Mikola többször rákérdezett Rácz Jenőnél az egészségügybe magánbiztosítók bevonását szorgalmazó SZDSZ-es politikára, melyet végül a műsorba bekapcsolódó Molnár Lajos (SZDSZ) személyesen is képviselt, s a vita során kiderült: sem a Fidesz, sem az MSZP nem támogatja az országos szinten magánbiztosítók bekapcsolódásával kialakított, több biztosítós egészségügyi rendszert, a liberális egészségügyi politika egyik alaptételét. Molnár Lajos hozzászólásával Mikola más vonatkozásban sem értett egyet, kiemelve, hogy a több biztosítós modellek megbuktak Hollandiában, Szlovákiában és Csehországban is, ahol ezzel kísérleteztek. Mikola cáfolta Molnár állításait, miszerint a több biztosítós módszer működött volna a kommunista diktatúra előtti időszakban Magyarországon, s ez a modell lenne elterjedt ma Európa nagy részén. Jelezte, hogy hazánkban az önkényuralmi rendszerek előtti időszakban társadalombiztosítási rendszer működött, s Európában is a „tömeges kockázatvállalásra épülő nagy rendszer”, nem pedig a magánbiztosítós modell jellemző.
Mind Rácz, mind a műsorvezető kitért azelől, hogy véleményt nyilvánítsanak és vitát kezdjenek egy olyan kijelentésről, melyet Mikola éppen Molnártól idézett, s mely az egészségügyön belüli „mutiyzásról” szólt, amit a fideszes politikus összefüggésbe hozott Medgyessy Péter korrupciós ügyekkel kapcsolatos, az SZDSZ-re vonatkozó megjegyzésével.
Három lépcsőfok között
Éles ellentétek mutatkoztak Mikola és Rácz megítélésében az MSZP által bevezetni kívánt „háromszintű egészségügyi modellt” illetően. Mikola értetlenségének adott hangot, rákérdezve, hogy miképpen veheti igénybe e rendszert a friss diplomás, a tartós munkanélküli, vagy például egy epehólyag-gyulladással küszködő beteg. Rácz a biztosítás elvű finanszírozásra hivatkozva ezen eseteket a térítésmentes és a biztosítással igénybe vehető szolgáltatásokhoz sorolta, ám a műsoridő nem adott lehetőséget annak a Mikola által fölvetett kérdésnek a körüljárására, hogy miképpen oldhatja meg az állam a biztosítottak több százezres, akár milliós tömegének ellátását.
A történelem legsötétebb időszaka sejlik fel Magyar Péter újabb botránya kapcsán