Schröder „pálfordulása”

Többek közt magyarországi meghívását sem fogadta el Angela Merkel – írja a Bild am Sonntag. A Der Spiegel a brit kulturális miniszter válásáról ad hírt. A politikus férje kenőpénz-botrányba keveredett. A lap másik cikkében Gerhard Schröder „pálfordulásáról” ad hírt. Bush elnök elérte, hogy Ázsiában az Amerika-ellenesség igazi tömegmozgalommá vált – írja a FAZ.

Bild am Sonntag (bild.t-online.de)

Szaporodnak az Angela Merkel német kancellár külföldi kampányfellépéseire vonatkozó meghívások – írja vasárnapi kiadásában a legnagyobb német bulvárlap. Viktor Juscsenko ukrán elnök éppúgy szeretné meghívni a kereszténydemokrata politikust, mint a szlovákok, illetve a magyarországi Fidesz. A magyarok még a Merkel bizalmasának számító, befolyásos CDU Európa-politikust, Elmar Brokot is sorompóba állították, hogy lobbizzon az érdekükben. Eredménytelenül – Angela Merkelnek nincs ideje. Mint kedvesen közli: „Nekem kormányoznom kell!“ (Ugyanakkor Orbán Viktor, a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség elnöke Angela Merkel meghívására holnap Berlinbe látogat – a szerk.)

Kormányzati ideje alatt Helmut Kohlt is felkérték hasonló kampánytámogatásra, még maga az amerikai elnök, Bill Clinton is szeretetett volna vele együtt fellépni. Kohl nagylelkűbb volt, mint Angela Merkel – 1996-ban Clintonhoz repült Milwaukee-ba.

Der Spiegel (spiegel.de)

Különválik férjétől Tessa Jowell brit kulturális miniszter. Ismert: Tony Blair miniszterének házassága férje kenőpénz-botránya miatt esett szét. A Berlusconi ügyvédjeként is tevékenykedő Davis Mills a vádak szerint hamis tanúzásáért 600 000 dollárt kapott az olasz miniszterelnöktől.

Der Spiegel (spiegel.de)

Míg Gerhard Schröder német exkancellár tavaly őszi kampányában még a befektetési alapok kártékony ténykedése ellen küzdött, e héten fizetett szónokként mond egy pénzügyi befektető ünnepségén beszédet Bécsben.

Schrödert már komolyan bírálták az SPD-n belül az orosz Gazprom gázkonszernnél vállalt pozíciója miatt, mostani bécsi fellépése pedig aligha lesz alkalmas imázsának megjavítására. – Személyesen nem vagyok hivatott, hogy a volt kancellár fellépéseit értékeljem – nyilatkozta a párt Bundestag-képviselője, Florian Pronold. A szocialista gazdaságpolitikus csak áttételesen hajlandó bírálni egykori főnökét, amikor úgy fogalmaz: „Abból indulok ki, hogy az osztrák befektetési alapnál mondott beszédében utalni fog azokra a szigorú szabályokra, amit Németországban az ő kormányzása alatt vezettek be.”

Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (faz.net)

Az Egyesült Államok ázsiai politikai játszmáját elemzi a konzervatív napilap. A cikk szerzője szerint George Bush amerikai elnök „kemény” munkával elérte, hogy az Ázsiában mindig is jelenlévő Amerika-ellenesség igazi tömegmozgalommá vált. Míg a muzulmán világban – az indiai muzulmánok és kommunisták körében – egyértelmű ellenszenvvel fogadták ázsiai útja során, addig a hivatalos és az „amerikanizált” indiai elit kiemelkedő fogadtatásban részesítette az elnököt. Bush megfelelt az elvárásoknak, amikor látogatása utolsó napján „globális vezető hatalommá” nevezte ki Indiát, mely Amerika oldalán „megváltoztatja a világot.” Hivatkozott azon közös értékekre melyek a „föld legrégibb és legnagyobb demokráciáját” összekötik s felszólította Indiát, hogy járuljon hozzá a szabadság, demokrácia és a pluralizmus eszméinek elterjesztéséhez. A Times of India a következő napon már címlapján „indiai-amerikai civilizációról” írt.

A történelmi közeledés jelképeként felszámolták a két ország hidegháborúban jellemző hűvös kapcsolatait, s olyan megállapodást kötöttek, mely Indiát kivezeti az atompolitikai izolációból. Bush ajánlatával, miszerint hajlandó India civil atomkutatásait támogatni, felmondta a nemzetközi közösség eddig érvényes politikáját: semmiféle együttműködés a nukleáris politikában addig, amíg az érintett ország nem hajlandó csatlakozni az atomsorompó egyezményhez. Bármi is történjék, Bush először felállított egy világos fontossági sorrendet Dél-Ázsiában, ami a korábbi, India és Pakisztán közötti kínos egyensúlyozást váltja fel.

Ennek megfelelően lekezelte Bush szombaton pakisztáni vendéglátóit. Az igazi nagy pofont akkor keverte le, amikor arra a kérdésre válaszolt, miszerint Pakisztán „stratégiai partnerként” elvárhat-e egy hasonló nukleáris megállapodást, mint India. – Pakisztán és India különböző államok, különböző igényekkel és eltérő történelemmel – hangzott a filozofikus válasz. Világosabban aligha jegyzőkönyvezhette volna a tényt Bush, hogy ő már választott: Mussarrafnak marad a csatlós szerep a terrorizmus elleni háborúban, míg Szingh a partner a világ jövőjének kialakításában.