Sőt hogy még szebb legyen az oktatási menyasszony, azt is deklarálta a kabinet: 2027 elejére megcélozták a bruttó egymillió forintos tanári fizetést. Több szempontból örvendetes fejlemények ezek. Egyrészt a gyermekeket, fiatalokat pallérozó szakemberek megbecsültsége egyáltalán nem mindegy az egész társadalom, az összes magyar család számára. A jövő nemzedékeinek szakmai hozzáértése, tudás- és morális szintje a záloga annak, hogy az ország magas szinten teljesíthessen. Magyarán hogy egyre eredményesebbek leszünk-e vagy ismét leszálló ágba kerülünk. Nem kérdés, hogy Nyugaton is meglesz a böjtje a tanítás szétverésének, egyfajta „eltrehányosításának”, ami a liberális elvek érvényesülésének ürügyén zajlik. Az oktatásba való befektetéssel ezt az álmodern PC-csapdát is elkerüljük. 

Rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk, és nem is kevés, szívlelte meg tehát a kormány József Attila szavait, s ennek csupán egyik állomása az oktatói fizetések tartós rendezése. 

Persze felidézhetjük, hogy az előjelek korántsem voltak ennyire biztatók a pedagógusok bérnövelésére. Természetesen nem az ország gazdasági állapota miatt voltak aggodalomra okot adó körülmények. Függetlenül attól, hogy változatlanul hangos az ellenzéki károgókórus, amely a nagy nemzetközi hitelminősítők hazánkra vonatkozó kiváló bizonyítványairól sem véve tudomást állandóan krachot kiált. 

Most aztán itathatják a brüsszeli egereket, mert a kormány ellenviharban, jelentős részben uniós segítség nélkül is megemelte a fizetéseket, hiába látták már maguk előtt lelki szemeikkel a globalista baloldaliak az újabb, a pedagógusellenes szakszervezetek által levezényelt tüntetéseket. 

Igaz, a harcot szerintük egyáltalán nem oldja békévé az emlékezés, így számítani lehet további béremelés-ellenes hadműveletekre. Ezek azonban már csak amolyan kilátástalan utóvédharcok lesznek, hisz mégsem lehet kötelezettségszegési eljárást indítani ellenünk a béremelések miatt. A tanároknak méltó fizetésük lesz, ellenlábasaink meg ott maradnak lógó orral.