A fény városának is nevezett Párizs egyre kevésbé mondható ragyogónak, egyes részei inkább egy lepukkant menekülttáborra emlékeztetnek. Sok helyütt az elkoszolódott utcán élnek a bevándorlók vagy üresen álló épületeket foglalnak el. A nagyváros északi részén, a 18. és a 19. kerületben a helyzet már odáig fajult, hogy a környéken élő gyerekek rendőri kísérettel járnak iskolába a rengeteg drogos és díler miatt.
Pénteken este zsoltároktól zengett Párizs belvárosa, emberek százai gyűltek össze fáklyákkal a kezükben, hogy visszakísérjék a Szűz Mária és a gyermek szobrát eredeti helyére, a 861 éves Notre-Dame-székesegyházba. A XIV. századból származó, most újra megáldott szobor csodával határos módon menekült meg a 2015-ös tűzvészben. Öt és fél évvel a tragédia után, december 7-én nyílik meg újra a katedrális. Emmanuel Macron elnök mond beszédet a székesegyház előtt, majd másnap, advent második vasárnapján újraszentelik a főoltárt, s a nagyközönség is beléphet a székesegyházba.
Melyik az igazi Párizs? A drogos, elistentelenedett? Vagy a zsoltároktól zengő?
Annyi bizonyos, hogy 2019 tavaszán, a Notre-Dame felcsapó lángjainál, karnyújtásnyira a húsvéttól, hirtelen összekapaszkodott a keresztény világ. Rettenetében is fölemelő látványt nyújtott a katedrális lobogó lángjainál az égre tekintő, Krisztusáért imádkozó embertömeg. Mintha azt zokogták volna a térdre boruló hívek: még nincs minden elveszve!
Nem igaz, amit erőnek erejével belénk akarnak sulykolni, hogy kinőttük a kereszténységet, s maradi, aki ma is teli szívvel tekint föl a templomtoronyra.
