Ám mindez nem változtat a lényegen: ahogy Fortuyn helyesen mondta, 

Ez persze két különböző problémát okoz, ám a felelőtlen holland elit sok évtizedes politikája alól mégis egy eredőben állt most össze a megoldás: abban az új jobboldali-centrista kormányban, amely a nyáron alakulhatott meg, a héten éppen egy évvel ezelőtti parlamenti választások eredményeként. A kormány élére a technokrata Dick Schoof került – a NATO-főtitkári posztra, „felfelé bukott” ikonikus liberális kormányfő, Mark Rutte utódjaként –, a négypárti holland koalíció két markáns ereje pedig a Szabadságpárt, valamint a Gazdák és Polgárok Mozgalma.

A Szabadságpárt vezetője, a hazánkban is gyakran megforduló Geert Wilders régi jó ismerősünk; felesége magyar, ő pedig Nyírparasznyán is olyan jól kiismeri magát, mint Hágában. Az idei nemzetközi konzervatív seregszemle, a CPAC egyik vendége és felszólalója is volt Budapesten. 

A Gazdák és Polgárok Mozgalma ellenben új képződmény, amely csak tavaly hívta fel magára a figyelmet, amikor is mind a tizenkét holland provinciában megnyerte a tartományi választásokat. A Brüsszelben is tüntető holland gazdák országuk és Európa elhibázott, halogató agrárpolitikájának áldozatai. Most futhatnak az irdatlan állatmennyiséggel nehezen megférő kibocsátási normák után, miközben a termelés visszafogásának pedig ők maguk, a gazdák és családaik látják a kárát. Ugyanis vagy – talán szimbolikus módon – a hígtrágya önt el mindent, vagy pedig a műtrágya nitráttartalma szennyezi a környezetet. (A tengerrel is küzdő Hollandiában lényegében nincs hely, a művelési, a természetvédelmi és a lakott területek ugyanazért a kis felületért küzdenek.) 

A tömegdemokrácia áldása – a „politikailag korrekt”, struccpolitikát folytató elit szerint pedig az átka –, hogy előbb-utóbb minden elhibázott politikáért felelni kell. Látjuk ezt most már Németországban, Franciaországban, Olaszországban, sőt Ausztriában is látni fogjuk, annak ellenére, hogy Alexander Van der Bellen államelnök azzal akart bevonulni az osztrák történelembe, hogy nem adott kormányalakítási megbízást a szeptemberi választásokon első helyen végzett jobboldali Szabadságpártnak. Mindenesetre az azonos nevű holland erő befolyása viszont már érződik – úgy is, mint a Fidesz és mások kezdeményezésére létrejött Patrióták Európáért uniós frakció legfontosabb nyugat-európai kormányzati pozícióban lévő tagpártjának befolyása. 

Állandó tartózkodási engedélyhez is nehezebb lesz hozzájutni a tervek szerint. Fellépnének a munkaerődömpinggel, valamint a felsőoktatás elangolosításával és a külföldi diákok túlzott beáramlásával szemben, illetve az ukrajnai menekültektől is elvárják már, hogy aki képes magát eltartani a munkájából, az ne álljon sorba segélyért. A kormány menekültválságot is hirdetett: korlátozni akarják a családegyesítéseket – a menekültek utólag maguk után hozott rokonainak beengedését –, valamint fel akarják gyorsítani az elutasított menedékkérők kiutasításának folyamatát.

Felmerül ugyanakkor a kérdés, nem késő bánat-e már mindez. Pár hónapja kinevettük Belgiumot, amikor közölte, hogy a rendőrsége nem képes biztosítani a nemzeti csapat és Izrael mérkőzését a Nemzetek Ligájában. A meccset végül Magyarországon rendezték meg. A minapi amszterdami zsidóellenes hajtóvadászat után, amelynek tel-avivi klubdrukkerek lettek a kárvallottjai, már nem nevettünk. 

(A franciák is megsokszorozták erőiket, hogy – mint kiderült – „viszonylag” rendben meg tudják rendezni a napokban a Franciaország–Izrael mérkőzést Párizs mellett. Miközben a tribünökön csak lézengtek a nézők a hatalmas Stade de France-ban, a díszpáholyban demonstratív módon vonult fel Emmanuel Macron köztársasági elnök mögött két volt államfő, Francois Hollande és Nicolas Sarkozy is.)

Jegyezzük meg: Belgiumnak és Hollandiának is voltak annak idején gyarmatai, de – ellentétben a franciákkal, akik legalább tudják, mit „köszönhetnek” most saját maguknak – ezek egyike sem Észak-Afrikában vagy a Közel-Keleten. Feltüzelt muszlimok tömegeinek beengedésével túlvállalták és a jövőre nézve, az elkövetkező generációk kontójára is elkötelezték magukat – márpedig a múltért valahogyan mindig fizetni kell.