Tőkéczki László: A Torgyán–Debreczeni jelenség a kommunizmus egyetlen sikerágazatát, a káderpolitikát menti át egy másik korba, ahol mintegy „a halottnak nő a körme” jelenséget illusztrálja. Mondanivaló nincs, de a tagadás szellemének ördögi ügyessége nyilvánvaló. A szélsőradikális műparaszti demagógia képviselője – aki már összeült egykori legvadabb támadóival a Buzera című műsorban – minő csoda, együtt menetel a „mérsékelt, európai stílusú” jobboldaliság megmondóemberévé avanzsált és így jól megfizetett képviselőjével ugyanazon cél, a posztkommunizmus legitimálása útján. Szép és változatos kelléktár, akár – kívülről – elismerést is érdemlő profizmus. A kommunizmus által pépesített magyar parasztság és megmételyezett értelmiség szellemi nyomorúságában azonban ez a profizmus: tragédia. Tragédia azért, mert e két ember nem a saját – félve írom le – független eszméjét terjeszti. Ők leplezett célok eltérő, tehát „demokratikus” képviselői.
(Magyar Nemzet, 2006. március 21.)

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség