A világ legnagyobb olajtermelő és olajfogyasztó államai egyaránt úgy vélték a vasárnapi, dohai fórumon, hogy az olaj szinte egekbe szökkő, 75 dolláros hordónkénti ára egyaránt veszélyes mindkét fél részére – ám minden eddiginél nagyobb megosztottság tapasztalható abban a kérdésben, hogy miképpen érjék el az árak leszállítását. A termelő és fogyasztó államok válságtanácskozás hangulatát idéző megbeszélésén többek közt a Chevron, az Exxon Mobil, a BP és a Royal Dutch Shell, illetve a Saudi Aramco nevű szaúd-arábiai olajcég is részt vett.
Edmund Daukoru, az OPEC elnöke vasárnap, a második napja folyó tanácskozáson kijelentette: a két oldalon „párhuzamosan gondolkodnak, ám nincs közös pontjuk” a vita folyamán. Az olajárak azután szöktek magasba, hogy Irán, dacolva a világszerte a perzsa állam irányába kifejtett nyomásgyakorlással, folytatta atomprogramját, Nigéria termelésének egynegyede „üresjáratba kapcsolt” a helyi zavargások miatt, míg Irak egyik legjelentősebb olajüzemében a termelés veszélybe került.
A fogyasztó államok – a legfőbb vásárlónak számító Egyesült Államoktól a legszegényebb afrikai nemzetekig – attól félnek, hogy a magas energiaárak jelentős kárt okozhatnak gazdaságuknak. Andris Piebalgs európai energiabiztos úgy nyilatkozott, hogy a jelenlegi olajárak „tönkretehetik” az EU gazdasági növekedését. A termelők ugyanakkor a piac összeomlásától tartanak. Csakhogy egyelőre nem alakítottak ki egységes álláspontot annak megelőzésére, hogy az olajárak – mint az 1980-ban, az iráni forradalom után megtörtént – ne csapjanak föl a 80 dolláros szint felé. A Reuters kifejti: míg a fogyasztók több olajat szeretnének, a termelők biztosak akarnak lenni abban, hogy az újabb mezők megnyitása kifizetődő vállalkozás lesz számukra.
Amerika a felelős?
John Hall energiaügyi elemző a brit hírügynökségnek úgy fogalmazott, hogy mindenki a saját érdekeit védi, és senki nem hajlandó alkudozásra. A kétnapos tanácskozás után érdemi döntés felé legfeljebb az OPEC-tagok hétfői, nem hivatalos találkozója jelenthet elmozdulást.
A résztvevők közül többen a süketek párbeszédének ítélték a tanácskozást, a termelők közül Chakib Khelil algériai energiaügyi miniszter például kijelentette, hogy a katari találkozón szerinte egyáltalán nem került sor párbeszédre. A fogyasztók képviseletében a Royal Dutch Shell vezetője, Jeroen van der Veer is hiábavalónak nevezte érvei kifejtését.
Az OPEC vezetői rámutattak, hogy 1999 óta 10 százalékkal emelték az olajárakat, Szaúd-Arábia egymaga 50 milliárd dollár feletti összeget költ a következő öt évben újabb olajmezők feltárására. A termelői oldal most azt követeli, hogy a fogyasztók tisztázzák végre saját elvárásaikat, mert egymásnak ellentmondó nyilatkozatok hangzanak el. Az algériai olajminiszter felpanaszolta, hogy amerikai részről például Bush elnök a további fogyasztási igények garantálásáról beszél, míg energiaügyi minisztere, Sam Bodman kijelenti, hogy újraélesztik a nukleáris energián alapuló gazdaság koncepcióját.
Az OPEC több tagja egyértelműen Amerika külpolitikáját tette felelőssé az előállt válság és a megemelkedett olajárak miatt, különösen Iránnal szemben folytatott különutas politikája miatt. Míg az Egyesült Államok már a 90-es évek óta Teherán elszigetelésére törekszik, Európa és Ázsia továbbra is Irán „törzsfogyasztói” között szerepelnek.
Az Al Watan szaúdi kormánylap is rámutat elemzésében: ha a fogyasztókra szabadítanák a termelők a kért, újabb olajmennyiséget, semmi sem garantálja, hogy azt be is tudná fogadni és feldolgozni a fogyasztók meglehetősen szűkös olajtermelő kapacitása; a nagyobb fogyasztók ugyanis egyetlen komolyabb olajfinomítót sem építettek az elmúlt tíz évben. Ez lehet a buktatója a kuvaiti olajminiszter javaslatának is, aki fölvetette, hogy az olajtermelők a tartalékokból szabadítsanak fel nap 2 millió hordónyi olajat, a magas árak letörése érdekében. Az arab lap szerint továbbra is az olajtermelőkre hárítanák a felelősséget a fogyasztók, s ez nem fogja megoldani a válsághelyzetet.
Reuters, elwatan.com
origo.hu
Köcsögök, elküldtem őket a k.rva anyjukba, Dunába lökném az összeset - ez Magyar Péter véleménye a sajtóról
